Ti is jókat nevettek azokon az embereken, akik önmagukból kiindulva néhány apróságon fennakadva ítélkeznek az emberek fölött?

De azok az emberek még viccesebbek, akik megpróbálják kiábrándítani őket a téveszméikből és megpróbálnak megfelelni nekik.

Én egyszerűen csak hagyom az ilyen embereket, és nem ölök energiát abba, hogy magyarázkodjak.

Ha például ismerkedek valakivel, és ő néhány nap vagy hét után eltűnik, mert az első benyomásai alapján kialakított rólam egy képet önmagában, ami nem tetszik neki, és aminek nem felelek meg, így nem akar teljesen megismerni, akkor hagyom, hogy eltűnjön az életemből, és nem ölök energiát abba, hogy megfeleljek neki. Emiatt pedig nem futok senki után.

Mi értelme van mások előtt megalázkodni ilyen szinten? Nem értem.