38 évesen még mindig egyedül. Mi lehet az oka?

Érdekes, amit írsz a nagypapádról, mert bármibe lefogadtam volna, hogy a férjed is olyan, amilyen ő.

Rövidke életem alatt azt tapasztaltam, hogy az panaszkodik mások nehéz természetére, aki maga nehéz természet, és mindenki alkalmazkodjon hozzá. Nem szereti a bonyolult embereket, csak az egyszerű lelkeket.

Ugyanolyan, mint amikor valaki kiteszi facebook-ra, hogy de szar a világ, de szarok az emberek, és te tudod, hogy ő is egy szar ember. Csak azt nem veszi észre, mert ő lehet szar.

Ismerek egy nőt 39 éves és ő szeretne párt nagyon régóta.Viszont mindig nős férfiakat néz ki magának.Ismerem 20 éve már akkor is az kellett neki akinek volt valakije.

Soha nem volt még rendes párkapcsolata, csak ezek a foglalt pasik vitték el néha egy menetre.

Nem szép nő és fiatalon se volt az. A belsője.. hát én nő vagyok nem tudom, de senki nem hagyta ott érte az asszonyt eddig :D

Bár csak elején vagyok a 30-nak, de én a hercegemre vágyom. Specifikus problémám van, ami nem nekem probléma. Nem szeretem a változatos szexet. Csak ágyban és fekve. Azt hittem, ha felnövök, megszeretem a pózokat, de nem.

Úgyhogy inkább egyedül, mint megcsaljanak. És igen, ez így kényelmesebb, mint olyat csinálnom, amit nem szeretek.

De ahogy mondtad, mindenki a kényelmet keresi. Te is meg a férjed is a kényelem miatt házasodtatok össze, mert ha szeretitek egymást, kényelmesebb együtt, mint külön.

De ilyet nem mondhatsz, hogy "magamból kiindulva egy nő". Nem, magadból kiindulva az pontosan azt jelenti, hogy te. Hogy rád igaz.

Remélem, megengeded, hogy magamat jobban ismerjem, mint te engem. És nekem nem tetszik. Próbáltam, sokszor, szar volt. Semmi köze a szerelemhez. Vagyis lehet, mert onnantól csökkent.

Nem vagyok öreg, de elég idős vagyok ahhoz, hogy ne valaki más hozzon ki belőlem dolgokat. Tiniként lehet ment volna a megjátszás, felnőttként nem megy.