Szerintetek is nevetséges, hogy azon kiakadtam, hogy egy lányt átvert azzal, hogy komoly kapcsolatot akar, miközben csak szexre kellettem neki?

Szerintem:

1) Húzz be egy strigulát. Kivel nem esik meg az ilyen, hogy kicsit megvezetik stb. Bachtál egyet, kész. Sok férfi örülne, ha csak egy szexre kellene egy nőnek. Mert ez általában fordítva szokott lenni.

2) Tanulj belőle, legyen egy egészséges gyanakvásod.

3) Felejtsd ezt a nőszemélyt, millió csaj van még a világon.

4) Keress másvalakit.

Szerintem nem teljesen értesz, a férjem pont olyan, mint te. Nem az a taktika, hogy olyat választ, aki nem jön be neki annyira, hogy ne kelljen félteni, hanem az a taktika, hogy porba rombolja a nő önbizalmát. Te ugyanazt mondod erre a csajra, mint rám a férjem: nem egy tökéletes szépség. Ő ezt úgy fogalmazta meg, hogy átlagos, te meg lefokoztad őt más szebb lányok alá. Ugyanaz. Annyi a különbség, hogy legalább ezt valamilyen módon korrigálod dícsérettel, ő ezt nem tette. És azért gondolom, hogy manipuláció volt, mert akkor most mitől lettem gyönyörű és mitől képes olyanokat mondani, hogy egyfolytában az jár a fejében a képeinket nézegetve, hogy te jó ég, egy ilyen Nő itt van neki és el fogja veszíteni! Mégis milyen nőről beszél? Arról, akit átlagosnál szebbnek soha nem látott? Akkor most miért kell azt hallgatnom, hogy gyönyörű vagyok? Vagy miért nem mondta ezt 10 évvel korábban? Ez itt a bibi. Ha átlagos vagyok, és annak látott, akkor rendben, ez van, nem lehet mindenki topmodellekkel, de akkor 10 év múlva ne ömlengjen nekem a külsőmről, mert valamelyik nem hiteles.

Amúgy lehet, az a gond, hogy én nem álltam ki magamért és nem léptem ki a kapcsolatból rögtön, ahogy ez a lány azonnal megtette, mert most egyből megkapja azt, ami az egójának kell, elég ha itt olvasgat. Nekem is ezt kellett volna tennem, rögtön dobni és akkor valószínű nem kellett volna 10 évet várnom az első bókokra.

Nem mindegy, hogy egy pasi beletörődésből van egy átlagos lánnyal, mert nem jutott neki jobb (a barátod ezek szerint ilyen vagy szerinted ilyen) vagy valójában számára az az átlagos lány valóban ezerszer többet ér bárki másnál. Én is megismertem olyan férfit, akinél találkoztam már sármosabbal, de benne találtam meg azt, akit egész életemben kerestem, soha nem adnám senkiért és nem azért, mert lejjebb adnám vele, hanem mert hiába találhatnék jóképűbbet, ha egyszer mindenkiben őt keresném. Talán érted. A férjemet is iszonyat jóképűnek láttam, amíg szerelmes voltam belé, most meg nem látok rajta semmi különlegeset. Szóval ha egy férfi szerelmes, akkor igenis szebbnek vagy legalábbis különlegesebbnek látja azt a lányt a többinél, mert ha nem így van, akkor nem szerelmes.

Ebben meg én hasonlítok rád. Volt valaki, akit itt ismertem meg, soha senki olyan közel nem került hozzám levelezés alapján, meg úgy egyáltalán se, mint ő, de képet nem volt hajlandó küldeni. Én küldtem, ő nem. Mivel nem voltunk szabadok, de egyikünk kapcsolata se túl rózsás, elakadtunk, de nem tudtam őt kiverni a fejemből, meg ő se, mert újra meg újra megkeresett. Olyannyira, hogy a levelezésünkbe beleolvasott véletlenül a barátnője és óriási botrány lett náluk.

Ekkor én ugyanazt éreztem, amit te is mondasz, hogy te szentséges ég, igaz, hogy imádom és olyan szerelmes vagyok belé, mint az ágyú, de nem lehet ez csak egy illúzió??? Még egy nyamvadt képem sincs róla, de már áll a bál miattam. És jól lecsesztem, nem épp kedves stílusban és elkezdtem kifele hátrálni, nem azért, mert nem szerettem, hanem mert nem akartam tönkretenni a kapcsolatát úgy, hogy azt se tudtam, élőben vonzana-e. Azt mondtam neki, ne rám építse a döntését. És ő ezt elutasításnak vette. ELmagyaráztam neki, hogy megértheti, hogy nem tudok nyilatkozni arról, vonzana-e szexuálisan így, hogy egy képet nem küldött még soha és igazából még a nevét se árulta el. És ekkor végre küldött képet. És ugyanazt éreztem, amit te mondasz, hirtelen, hogy ezt az embert még sose láttam, nekem vadidegen. Mindhárom képen teljesen másként nézett ki. Nem tudtam hirtelen összerakni fejben őt és azt, akinek a személyiségét annyira imádom és még jobban azt éreztem, hogy ki kell hátrálnom, mert erre rámegy az élete és találkozó nélkül ezt lehetetlen eldönteni. Azt írtam neki, miattam semmiképp ne szakítsanak, de ha mégis szakítanak és nálam is úgy alakul, adnék magunknak egy esélyt egy találkozón. Visszaolvasva kimértek és távolságtartók voltak a szavaim. Másnap reggel azt írta, hogy úgy döntött, zárjuk le kettőnk között, mert annyiszor elmondtam, hogy nem vagyok szabad és amúgyis határeset nekem, hogy ő bejön-e.

És erre írtam egy választ, de a levelem nem volt kézbesíthető. Abban a pillanatban azt éreztem, hogy üvöltenem kell. Hogy hiába nyúlok utána, örökre elnyelte előlem a semmi.

Én nem tudom őt megtalálni, még a teljes nevét se tudom, nem árulta el soha.

És a legrosszabb, hogy nem kellett volna sok időt adnia, egyrészt mert azóta már ismerőssé váltak a képek és mert igazából tetszett is volna nekem. Azt gondolom, gyerekes dolog lett volna valóban rám építeni egy szakítást úgy, hogy még sosem találkoztunk. Írt már nekem itt szédületes kinézetű férfi is, neki is ugyanazt mondtam, találkozó nélkül nem tudok dönteni. De hiába néz ki úgy, ahogy mindig is elképzeltem kinézetre álmaim férfiját, ha egyszer nem ért el soha a lelkemig és nem őt szeretem, hanem ezt a marhát.:(

Egyébként a külső édeskevés ahhoz, hogy az ember szerelmes legyen, csak azért mert szép. Minél jobban idősödöm, annál jobban ezt érzem. Még amikor kifejezetten azt hittem, hogy a másik őrületesen jóképű és azért vagyok szerelmes, amikor a szerelem elmúlt, kiderült, hogy tök átlagos, csak én láttam másnak.

Mindegy, annak idején én boldog lettem volna, ha fele ennnyi bókot kapok, mint amit te mondtál erre a lányra és örültem volna neki, hogy ennyire vonzódik hozzám és nem csak a külsőm alapján, mert az ugye úgyis elmúlik, ha ez a lány ezt nem értékeli, akkor te kevésbé voltál neki fontos, mint a hiúsága. És legkevésbé gondolom azt, hogy itt bárminek a mérete lett volna a döntő.

Ha nem akar veled szóbaállni, akkor majd szépen elveszít téged.

Nekem fura az is, hogy rögtön szexxel kezdtétek. Ha a szerelem kialakulása előtt szexel az ember a másikkal, előfordulhat, hogy a szerelem nem tud kialakulni, mert egy érzés nélküli dologhoz fog kötődni. Szóval szerintem ennyire nem szabad elsietni. De nyilván adja magát a helyzet.

Egy kép meg semmi. Az ember kisugárzását egy telefonbeszélgetés tízszer jobban visszaadja, mint bármelyik fotó.

Talán ezt visszájára is fordíthatnánk. Ahogy hülyeség volt megsértődni egy fotóval kapcsolatos véleményen úgy, hogy eszem ágában se volt ezért lemondani a valódi ismerkedésről, úgy hülyeség volt bármiféle véleményt mondani kép alapján. Mert ha pozitív, de személyesen nem adja ugyanazt vissza, akkor csalódás lesz belőle, ha meg kritikát mondasz, aki arra érzékeny, úgy eltűnik, mint ők ketten. Én már bánom, hogy bármit is mondtam. Annyit kellett volna mondanom, hogy szeretnék személyesen találkozni vele és kész.

De befejeztem, nem írok erről többet, ha neki viszont nem értem meg egy találkozót, nem tudok mit csinálni. Remélem kibékülnek a barátnőjével, én soha nem akartam neki ártani. Hogy mit éreztem iránta, azt meg azért nem részletezném, mert találkozó nélkül egy kicsit komolytalannak hangozna.