Engem lehetetlen szeretni?

A helyzet az hogy valahogy sosem ment a csajozás hiába próbálkoztam. Már mindenhol próbáltam találni valakit csak élőben nem. Egyszerű az ok, hogy élőben miért nem. Nem merek odamenni senkihez mert igazából miért tennem? Görcsölök ha oda kellene menjek valakihez. Látom a nőkön ahogy rémnéznek... mint ha valami szánalom lennek. Már a tekintetük elárul mindent. Amúgy is nálam jobbat találna bárki. Mert hát valljuk be nem vagyok jóképű és van rajtam felesleg is, igaz nem sok. És igazából valószínűleg beégés lenne számomra az egész élőben... Igazából én mindenhol beégek a nők terén. Mindenki elutasít. Miért nem vagyok jó senkinek?? Azt sem mondanám hogy nagyok az igényeim... csak legyen normális! De azok már úgy látom mind foglaltak. Azt szeretném érezni hogy szeret valaki, hogy kellek valakinek. És ennek megfelelően keresek nőt is. Lehet velem van a baj? Emiatt nem érdeklek senkit? Azért amilyen vagyok? Nem vagyok olyan aki bulikba járna, nem vagyok oda ezekért. Nem mondanám magam hülyének. Kissé fura a humorom de a legtöbb ember viccesnek talál. És mégis mindig a barátzónában kötök ki vagy egyáltalán nem érdeklek senkit. Miért van ez? Mert már nagyon kezd elegem lenni... nem hiszem el hogy már szinte minden ismerősömnek évek óta van valakije csak nekem nincs... mindenki azzal jön hogy várjak, majd alakul magától. Nahh én ebbe nem hiszek. Ha nem teszek az ügy érdekében semmit akkor nem fog csoda történni. Ennyire gázos csak nem lehetek. Vagy mégis??? Már azon is gondolkodtam mivan ha engem nem is lehet szeretni? És csak egy álom számomra az egész. 20/f