Miért vagyok én ennyire selejtes?

Sziasztok!

Elég furcsa problémám van. Vagyis már nem is tudom, minek nevezzem ezt. 26 éves lány vagyok. Volt egy komoly kapcsolatom, ami három éve ért véget, öt év után. Azóta sem voltam szerelmes. Egyszerűen én nem vágyom párkapcsolatra, jól elvagyok így. Hobbi, család, utazás, munka, barátok. De mégis félek. Tudom, az én hülyeségem, hogy olvasom, de mindenhol azt írják, hogy 30 után kötelező öregnek és rondának lenni, és már úgysem kellesz a kutyának sem. Mi lesz, ha én tényleg egyedül maradok? És itt a probléma: félek ettől, de valahogy az egész ismerkedés nem megy. Egyszerűen nem érdekel a dolog. Nyűgnek érzem. És ráadásul rosszul is érzem magam, mert minden fórumon gúnyolódnak az egyedülálló nőkön. Az ismerősök bármi áron férjhez akarnak adni. Még a hideg is ráz tőle... Kétségbeesésemben regisztráltam egy társkeresőre, de: vagy olyanokba futottam, akik 30-40 évesen nagypapának néztek ki, vagy azok is voltak. Esetleg a keserű-cinikus kombóba. És akkor nem is számítom, hogy én egy harmincas, negyvenes pasit idősnek érzek magamhoz. Mármint alapvetően nem tartom annak őket, de magamhoz igen. Ráadásul nem is értem, a nők hisztijét, hogy nem akarnak elköteleződni. Mind gyereket akart. Én meg nem. Szóval erőltetem, de utálom minden percét. Élőben meg nem megy. Szép vagyok mások szerint, megállok a lábamon, nem híztam meg, de túl introvertált vagyok. A frász tör ki, ha valaki megnéz az utcán. Így meg a pasik nem vesznek észre. Már ha akarok egyáltalán. De öregen sem akarok egyedül maradni!

Légyszíves segítsetek! Mi velem a baj?