Lányok, nők, miért van az, hogyha bejön nektek egy pasi, mogorvák, flegmák vagytok vele?

Nekem ha bejön valaki, akkor ezt jelzem felé és megteszem a továbbiakhoz szükséges kezdő lépéseket.

Szerintem ez csak bizonyos nőkre jellemző, akik játsszák az elérhetetlen jégkirálynőt, mindenféle próbák elé állítva a férfit, hogy az bizonyítsa a rátermettségét, majd ők lesznek azok, akik sírnak, hogy miért nem találnak párt, és miért csak olyanok közelednek, akik nekik nem tetszenek. Hát ez van, mindenki másképp csinálja. Nem tudom, mi van emögött. Gondolom valami beléjük nevelt mánia, hogy márpedig a férfi feladata kezdeményezni és nyomulni, és az igazi nő pedig kéreti magát és mittudomén.

Vagy rosszabb hangulata van, vagy helyre akar téged billenteni, hogy a magas paciról a földre érj.

De ez amit itt linkeltél, inkább elzárkózást mutat a másik fél felé. Eddig, és nem tovább.

Heh... ez a kép emlékeztet arra, ahogy megismerkedtünk az első párommal... nosztalgikus. :)

Csak én nem tudtam komoly arcot vágni, így vigyrogtam, kuncogtam mint a tejbetök.

A 1,5 órás vonatútból kellett 1 óra oda-vissza szemezés (lásd:kép) mire odamentem hozzá végül.

Nagyon esetlen voltam, és nem azért néztem mert cuki csak mert érdekesnek találtam. Minden esetre sokat vonatoztunk együtt aminek járás lett a vége.

De ezt a játékot férfiak is játszák ám velünk! Én egyiket sem gondolom ezért fatökűnek???