A nőknek melyik férfi a visszataszítóbb? Aki a szüleinél él viszonylag jólétben, vagy aki külön de párizsis zsemlén és csapvízen él?

Meg fogom kapni, hogy egy hazug kis k...va vagyok, de ennyi alapján egyik sem visszataszító számomra. Azt nyilván nem ítélem el, ha az illető a saját lábára akar állni, márpedig ez általában nem pompa és luxus (amivel nincs semmi baj).

És az sem zavar, ha otthon él, és gyűjt saját lakásra, hiszen nincs mindenkinek havi félmilliós fizetése, és az ilyen emberek is szeretnék, ha összejönne nekik egy saját lakás még nyugdíjas koruk előtt, szóval innen nézve megéri otthon maradni.

Az viszont határozottan taszító, ha a férfi otthon él, de megreked egy 12 éves szintjén, nem önellátó, és alig végez házimunkát.

30 fölött azért gáz a szülőkkel lakni. Nem igaz, hogy addigra nem lehet egy minimális összeget összegyűjteni, plusz megismerni valakit, akivel 31-32 évesen már össze tudnának költözni.

Mit csinált az a valaki, aki 30 fölöttig se tud annyit félre tenni, hogy akár egy picike albérletet ki tudjon venni?

A 2. verzió pedig a rossz véglet. Azt nem hiszem el, hogy aki lakótársakkal együtt él, ergó nem egyedül kell kifizetnie az összes bérleti díjat és rezsit, annak csak egy k..rva párizsis és májkrémes kenyérre futja. Ott valamit nagyon elb..sz az illető.

Szerintem egyik verzió se jó. A kettő közöttit kell megtalálni.

A párizsis zsemlés dolog max addig nem zavarna, amíg átmeneti. Mármint, én is éltem így, egy héten keresztül napi 1x toltam a majonézes száraz kenyeret, és ennyi volt az össz kajám, de ez az egyetem alatt volt, aminek gyakorlatilag azonnal vége lett, amint találtam állandó munkát a tanulmányaim végeztével.

A férjem, amikor megismertem, 28 éves volt és még a szüleivel élt. Nem láttam benne problémát, és őszintén megmondva, nem értek egyet azzal, hogy ezt az állapotot mindenki következetesen lenézi. Máshol nem tudom, hogy mi a helyzet, de Budapesten az albérletárak az ingatlanárakhoz hasonlóan irracionális mértékben magasak, csak azért, hogy elköltözzön otthonról, felesleges fenntartani egyet. Oké, a férjem akkor már dolgozott, beadott az otthoni költségekbe, de azért tudott félretenni, viszont szerintem normális ember a szülőkkel együtt élve is tud önállóságot tanulni. Én úgy gondolom, hogy ha megvan benne a hajlandóság a külön költözésre, és egyébként meg képes ellátni magát, ha úgy hozza a szükség, igazából semmivel sem másabb a szülőkkel lakni, mint lakótársakkal. Egy bizonyos kor felett gyakorlatilag ez már egyenértékű. Szerintem. Legalábbis, a férjemnél így volt. És így még mindig az volt, hogy nem az üres lakásba ment haza magányosan, nem az volt, hogy fizette idegen emberek zsebébe egyedül a pénzt, mert csak, bizonyítandó idegen embereknek, akiket amúgy sem érdekel, hogy ő márpedig milyen felnőtt, hanem inkább félretette a kis pénzecskéjét, és amikor jöttem én, akkor ketten, a közös életünk kezdeteként, már elköltöztünk egy albérletbe, ahonnan meg már saját lakásba mentünk a házasságunkat követően. Én ebben semmi problémát nem láttam akkor sem, és továbbra sem értek egyet azzal, hogy ez az életforma megvetendő lenne.

Én azt mondanám, hogy szülőkkel lakni kevésbé ciki, mint nem tudni bánni a pénzzel.

#2, az albérlettel csak 1 gond van: ráköltöd vagy 4-5 komplett lakás árát, de egy szög nincs a falban, ami a tied volna.

Azonkívül ha bárki rádígér, a főbérlő másnap közli veled, hogy tűnés.

Idehaza kishazánkban, a 4 millió koldusz országában messze nem olyan egyszerű csak úgy zsebbű' kicsengetni egy lakás árát.

#6

Én se vagyok az albérlet híve, de 30 fölött inkább mondom ezt, minthogy a szülőkkel együtt lakjon valaki. Vagy bevállal egyedül egy lakáshitelt, hisz már szinte egy lakáshitel olcsóbb, mint az albérleti ár.

És ki mondta, hogy egy lakás árát kell kicsengetni csak úgy? 30, vagy 31 éves koráig az ember, ha otthon él akkor nem tud kb 4 milliót félretenni? (Ez a 4 millió csak egy kb szám.) És vesz az ember egy 9 milliós lakást. 5 millió hitel kedvező kamatokkal. És ha örökséghez jut, akkor még korábban ki tudja fizetni.

Az a baj a legtöbb emberrel, hogy nem tud spórolni és minden sz.rra elkölti feleslegesen a pénzét. Aztán meg rinyál, hogy nincs pénz se erre, se arra.

#7

Azért azt megnézném, ha 27 évesen kezdessz dolgozni, 31 éves korodig az átlag magyar fizuval hogyan raksz félre 4 milliót úgy , hogy közben fenntartod magad, beadsz a rezsibe stb. Nem mindenki kezd 18 évesen a középiskolából kiesve látástól mikulásig melózni. Plussz előfordulhat, hogy nem kaptál munkát , 2008 környékén 2 évig munkanélkül lenni elég megszokott volt a gazdasági válság begyűrűzése miatt.

#8

Suli mellett is lehet dolgozni! Vagy ez új neked? Nem 27 évesen kell elkezdeni melózni. Lehet korábban is, de aki addig lusta volt, akkor ne csodálkozzon, hogy nincs pénze szinte semmire, főleg kb 30 éves korára.

Nem a kifogásokat kell keresni.