Fiúk, nálatok hogy megy a társkeresőzés?

Milyen randiról beszélsz? Már a negyedik társkeresőn próbálkozok vért izzadva immáron másfél éve, és az eddig elküldött ~60 üzenetre jó, ha tíz választ kaptam. Sőőőt, meg is tudom számolni neked konkrétan.

-"Ne haragudj, nem egymást keressük."

-"Közben összejöttem már egy fiúval." (őt FB-on kerestem meg)

-"Sokat csalódtam a férfiakban, így, bocsi, de nem keresek párt egyelőre." (szintén FB-on írtam neki)

-volt egy cigány csaj, aki rám írt, majd egy szóban válaszolt mindenre

-volt egy nagyokos pesti, aki két hónapnyi hülyítést követően nagy lazán benyögte egy randira hívás után, hogy "köszi, de inkább kihagynám, nekem [város neve ide] messze van :)"

-volt egy, aki nagyon szárazan válaszolt, egyszerűen nem volt kedvem vele folytatni a beszélgetést

-volt egy, aki abban a pillanatban, hogy megtudta, hogy éppen nincs munkám (azóta van), már menekült is

-illetve volt egy, akivel nagyon jól összeillettünk volna. életem első és vélhetően utolsó randija volt ez, és azon kívül, hogy magasabb volt nálam a lány, még el is rontottuk közös erővel

Na, ez aszongyahogy... 8 válasz. Lényeg a lényeg, nálam úgy megy a társkeresőzés, hogy most már van egy valamennyire frappáns levelem, amit boldognak-boldogtalannak spammelek, és a nagy számok törvényében reménykedek. Persze miután megnézik a képemet, még a szemüket is kihipózzák vélhetően, nemhogy még válaszban reménykedjek...

Ha jól emlékszem, eddig 2 randim volt társkeresőről. Az egyik másnap mondta hogy inkább nem, a másik egy héttel később, hogy inkább mégis, de azt meg én nem akartam már. Annyira addig sem, olyan hosszú idegesítő fülbevalói voltak, brrr.

Fogalmam sincs hogy ezalatt hányszor voltam fent társkeresőn, de tekintve hogy az aktív időkben írtam vagy havi 3 embernek max, nem lehetett sok. :)