30-as férfi vagyok és soha nem mertem ismerkedni. Nem is volt barátnőm. Vágytam volna rá de szegény családból származok szégyellem. Hol a ki út?

30 évesen még mindig a családi hátteredre mutogatsz??

Önsajnáltatás.

Miért nem fejlesztetted magad külsőleg-belsőleg? Miért nem tanultál egy jól fizető szakmát?

20 éveseknél még úgy ahogy megértem az ilyenfajta siránkozást ezen az oldalon, de neked már rég túl kéne ezen lenni. De ha neked ez jó, hogy elúszik melletted az élet, akkor egészségedre.

Milyen hipp hopp? 30 éves vagy :DDD Ennyi idő alatt kb. 5 diplomát és 10 okj szakmát meg lehet csinálni

Bár a helyesírásodat elnézve első körben az érettségit ajánlanám.

#1: lehetnél empatikusabb. Van az a családi háttér, amiből nem lehet ennyire egyszerűen kilépni. Ez olyan, mint egy beteg embert szidni, amiért beteg.

Kérdező, pszichológussal, pszichoterapeutával próbálkoztál már?

Épp ma mondta Walker a tévében a rangerek bölcsességét:

"Jobb ha próbálsz és buksz, mint ha meg sem próbálod."

Gyerekek. Most fősuliról,meg diplomáról hadováltok, holott a nálunk dolgozó kőművesek nettó 250 ezret kapnak. Van egy pincér haverom aki jattal van,hogy a 300-at kézhez kapja. Olyan szakmákról beszélünk, amit 3,max 4 év alatt ki lehet tanulni és 18 évesen már munkavállaló lehet az ember.

Én ekkora keresettel már nem számolom magam a szegény réteghez.

Hajrá. Nincs lehetetlen csak tehetetlen.