Tényleg olyan mumus a nőknek ha egy férfinak fontos az anyukája és kapcsolatba van vele 30 éves kor felett?

Attól függ, hogy ez mit jelent.

Exem naponta beszélt anyukájával és amikor elmentem hozzájuk, akkor ugyanúgy fogta a kezét, mint én. Kínos volt. (Srac mondjjk 27 volt, de ez nekem akkor is sok volt,de nem ezert lett vege)

A mostani pasim heti szinten beszél vele és nagyon fontos neki az anyukája, de ott senki nem csimpaszkodik senkin. Amikor nala voltunk akkor latszott, hogy szeretik egymast és fontosak egymasnak, de nem volt benne semmi tulzas, anyuka engem is megolelt bucsuzaskor, hogy annyira megszeretett engem is(videken laknak, több napot voltunk). Ő most 30. Nekem ez így jónak tűnt.

Volt olyan exem is, aki rosszban volt vele, az sem volt túl jó.

Fontos, hogy legyen köztük kapcsolat, ami nem túl szoros. Szeressék egymást, de ne lógjanak egymáson.

Azok is azt hiszik, hogy csak "jó a kapcsolatuk az anyukájukkal", akik nem önállósodtak, nem váltak le a szülőről.

Csak az, hogy jóban vagy a szüleiddel, nem baj, de az igen, ha még mindig "gyerek" vagy.

Ez alapvetően nem baj. A baj akkor van, ha ez túlzásba van véve, vagy a pasi csak eufemizmusként használja azt, hogy "jóban vannaj" arra, hogy nem tud elszakadni a köldökzsinórról és az anyja irányítja.

Értem ez alatt:

- nincs érdemi együtt töltött ideje a barátnőjével, mert az összes idejét lefoglalja az anyja piszlicsáré ügyekkel... példa: nálunk apukám este 7ig dolgozott, az anyja elvárta tőle, hogy majdnem minden nap legalább egy órán át beszéljen vele telefonon olyan fontos témákról, mint hogy hogy virágzik a muskátlija... ezek után szted mennyi ideje maradt anyukámra meg ránk, hogy utána meg mondjuk meg is akart vacsorázni vagy ha épp fontos meccs van, azt megnézni?... aztán csodálkozott, hogy elhidegültünk

- ha anyuka kitalál vmit, bármikor odaugrasztja a fiát, aki csicska hoppra ugrik (nyilván fontos dolgoknál nem gáz, de ha tudta anyuka, hogy már betervezett programja van a fiának és a párjának, ne akkor ugrassza már le a fiát füvet nyírni)

- ha az anyjával nem képes konfrontálódni, ha az ok nélkül fúrja a párját és gusztustalanul viselkedik vele, vagy belebeszél mindenbe, amihez nincs köze, a párja gyereknevelésébe beleszól (kiv. ha tényleg egyértelműen káros... de hogy disznózsírral vagy popsikrémmel kenje-e be a gyerek popsiját meg miért egy hónappal később kezdi a hozzátáplálást pl. rohadtul nem az a kategória)

- ha anyuka a nagy aggodalmában napi 30x felhívja a gyerekét, és akkor is hívogatja őket gyakran, amikor tudja, hogy programon vannak, vagy nyaraláskor nem elégszik meg egy hívással per nap

Párom is jóban van anyukájával, beszélnek hetente-kéthetente, néha meglátogatjuk őket, ezzel semmi baj.

De exem esetében minden nap 20-25 perces telefonbeszélgetés, minden második héten 3 napot anyuciéknál kellett! ülni. Ellentmondás nem lehetett, és mikor 38 fokos lázzal feküdtem, akkor ő lazán leutazott anyjához, mert "várja".

Na, ott gondolkoztam el, hogy ez így nem pálya, ha simán otthagy betegen, akkor ki tudja, milyen szituációkban is anyuka helyeződik előtérbe.

34 éves és én voltam az egyetlen kapcsolata... vajon, miért?

Nem, sőt. Ha egy férfi rossz véleménnyel van a saját anyjáról, az erősen red flag nálam. Ha még az anyját sem tiszteli, engem sem fog, hiszen az édesanya az valamilyen szinten egy nőideál a férfiak számára.

Persze a másik véglet sem jó, amikor alárendeli magát az anyjának.

A férjem nagyon szerette az anyukáját. Én egy rossz szót soha nem mondhattam neki róla, de biztos vagyok benne, hogy az édesanyjától sem tűrte volna el. Mondjuk nem is mondott rólam soha rosszat.