Akik sokat voltatok egyedül, több kompromisszumot kötnétek a megoldás miatt?

204.384.437 nap. Egy értelmes kérdés.

Épp most lett esedékes nálam ez. Egy évvel ezelőtt volt sok szempontbamit felallítottam magamnak, hogy milyen lányt képzelek el.

Mára ez lecsökkent a nullára. Nem maradt semmi. Nem kell, hogy szép legyen, nem kell, hogy csinos legyen, nem kell szép multú, nem kell, hogy hűséges, monogám legyen. Még az se lenne baj már, ha esetelegesen lenne egy gyereke.

Hmm...egy év alatt idejutottam.....nem semmi. 26/f

Az a baj, hogy nem élem meg és soha nem is éltem meg problémának, hogy x ideig nincs párom. A szingliség nálam csak egy állapot, egy alapjáraton kellemes érzés, amiben ugyanúgy teljes az életem. És nem úgy akarok kapcsolatot, hogy szükségem van rá, hanem van róla és a páromról egy elképzelésem, és arra vágyom egész pontosan, nek akármire.

Már találtam olyan embert, akivel a páros élet olyan, amire vágytam, de semmi vele kapcsolatos elvárásban nem kötöttem kompromisszumot. Azt kaptam így, amire vágytam és persze, vannak apró hibák, problémák, de nem olyan dologban, ami valaha szempont volt nekem. És egyáltalán nem volt kellemetlen erre évekig várni szingliként.

Mindig voltak kompromisszuk a kapcsolataimba, de sosem éreztem azt hogy lejebb adnám az igényemet. Akihez nem vonzódok és képtelen vagyok tisztelni, szeretni, vágyódni utána ott lehet akármilyen klassz akkor sem lesz NEKEM jó.

Az egyedülállóság meg számomra nem büntetés hanem ajándék. Olyankor csak magamra kell koncentrálni. Van időm a belsőm fókuszálni. Át gondolni a dolgaim. Célokat jelölni ki és nem kell figyelnem senki másra.

Azóval nekem a magány az inkább egy pozitív életszakasz. Nem menekülök előle. Csak olyan emberrel tudom elképzelni magam aki vonz és tiszteni is képes vagyok. Vannak még fő szempontjaim amik fontosak hogy teljesüljenek mert ezek nélkül egyikünk sem lesz boldog a másikkal. Annak meg nincs értelme.