Egyedül én vagyok ezzel így, avagy mi lenne a megoldás?

Kicsit hasonló az én esetem is.

Több mint egy éve lett vége az első nagy szerelemnek nálam is. Egy se veled, se nélküled kapcsolat volt, ahol ő nem tudta eldönteni, kellek-e neki vagy sem. Én valamiért mégis szerettem, csak idegileg felőrölt az, hogy játszadozik velem. Én voltam az, aki nem tudta túltenni magát a dolgon. De végül megszakadt a kapcsolat köztünk. Teljesen.

Én most sem vagyok igazán túl rajta. Gyakran álmodom vele, kavarognak a gondolataim és az érzéseim.

Ha úgy érzed, zaklat téged, akkor letilthatod. Ha már mással van és így is nálad próbálkozik, akkor főleg.

A szakítás után egy ideig én is próbáltam regenerálódni, majd ismerkedni. De sikertelenül. Mintha teljesen berozsdásodtam volna ezalatt. Sokszor meg az a nyugtalanító érzésem van, hogy csak miatta akarnék magamnak valakit. Én sem járok bulizni, mert ahogy te is mondtad, nem az én műfajom. És én is inkább máshogy szeretek kikapcsolódni. Az is igaz rám, hogy egyedül vagyok. Persze szerető családom van és vannak barátaim is, de a barátaim közül nem igazán áll hozzám közel senki. Néha csodálkozom hogy mennyire ki tudott készíteni ez a régi kapcsolat így több mint egy év után is.

Azon kéne elgondolkodnod, hogy túl vagy-e az előző párodon vagy sem. És akár túl vagy, akár nem, megpróbálhatnál ismerkedni. Nem kell mindenkivel összeállnod és nem a bulizásra céloztam. De nekem úgy tűnik, hogy ez az ismerkedés dolog a lányoknak könnyebben megy. Megpróbálhatnál neten is, vagy olyan társaságban, ahol rendesebb srácok vannak. Neten állítólag sok a jelentkező, de ott mégis megvan az az előny, hogy gyorsan lehet szelektálni.

Ha gondolod, velem is beszélgethetsz :) Szimpatikusnak tűnsz. Nem akarlak zaklatni, de ha van kedved, írj rám :)