27 éves pécsi férfi vagyok, nem volt még kapcsolatom. A nők elkerültek. Nincs baráti köröm, nem tudok eljárni egyedül sehova, nem tudok normális életet élni, depressziós, és pornófüggő vagyok. Segítségre van szükségem. Mit tudok tenni?

Nem Balázs vagyok...

És az egészben a legszomorúbb az, hogy rendezett családi körülményeim vannak, én magam is diplomás értelmiségi vagyok, és sokak szerint jóképű is (bár.én hiszek ezeknek a hangoknak), ezért van mindenki ledöbbenve rajta, hogy két év múlva harminc leszek, és itt tartok- sehol. Jelenleg munkám sincs, otthon lakok, barátnőm sosem volt, barátaim 15 éves korom óta nincsenek. Nagyon rossz viszonyban voltam a gimnáziumi osztályommal, kiközösítettek. Ekkor ért a törés, pont amikor el kellett volna indulnom azon az úton, ami az egészséges felnőttléthez vezetett volna... Az ismerkedés, baráti kör kiépítése helyett jött a bezártság, és a fokozatosan kialakuló pornófüggőségem, amely immáron 13 éve a rabja vagyok. Mivel nincsenek szexuális élményeim (még az első csók is kimaradt), amit "ott" látok, annyi van. Holott magam is tudom, hogy az nem a valóság... Sőt... Bekerültem az egyetemre, azonban addigra annyira hozzászoktam ehhez az élethez, hogy minden üaradt a régiben, pedig régen magam mögött hagytam a rossz közösséget. Kaptam egy második esélyt az élettől, hogy kezdjek magammal valamit, fiatal felnőttként, 19 évesen... Nem sikerült, minden msradt a régiben, azzal a különbséggel, hogy már nem is kerestem az évfolyamtársaim, és a többi hallgató társaságát. Teljesen perifériára kerültem, és ezt már én csináltam magamnak... Eluralkodott rajtam a függőség. Három évvel ezelőtt azonban megtörtént a csoda, egy lány elkezdett velem flörtölni, és minden nagyon jól alakult, bimbózni kezdett egy kapcsolat, végre-valahára, aminek a családom is örült. Úgy tűnt, visszatérek a helyes útra. Nem így történt. Mivel tapasztalatlan vagyok, és csak pornót láttam életemben, azt hittem, simán mennek a dolgok. Főleg, amikor a lányt hazakísértem, de végül nem történt semmi. Utána mindennap rářtam a Facebookon, hogy mikor találkozunk legközelebb... Végül megelégelte, és ejtett. Nagyon megrázott a dolog, úgy éreztem, becsaptak. A bánatomat természetesen pornóval enyhítettem, és nagyfogyasztóvá váltam. Szerelmes voltam abba a lányba, és ez volt az első eset... Azt hittem, talán végre egyenesbe jövök... Az eredmény nagyon súlyos függőség,depresszió, és önbizalomhiány, alulértékeltség lett. A lány azóta csak köszön, és ennyi. Nekem meg ma is fáj... Azóta semmi sem történt köztünk, sem mással. Magamat okolom most is a törtétörténtekért, bár nem tudom, hol hibáztam akkor este.

Fizikai korlát nincs. Inkább az, hogy nagyon gáznak érzem azt, hogy egyedül beüljek egy normális helyre, és lányokat szólítsak le. Kitiltanának mindenhonnan a városból(:

Véletlenül azt írtam az első kommentben, hogy hiszek azoknak a hangoknak, hogy jóképű vagyok. Pont az ellenkezője... Nagyon nem. Eddig sosem beszéltem erről nyilvánosan, de tegnap pont láttam egy filmet, amely a huszonévesek útkereséséről szólt, és jó véget ért. Furcsa módon most éreztem először igazán, hogy muszály megváltoznom, mert normális életet akarok, nem pedig ezt... Úgy érzem, beteg vagyok... Annyira nincs önbizalmam, hogy megvagyok róla győződve, hogy egy nőnek sem kellek... Most meg érzem, hogy hülyeséget beszélek... Furcsa érzés, mintha a régi, igazi, normális énem vetekedne az eltorzulttal... Sosem éreztem ennyire még a párkapcsolat hiányát... Ez mit jelenthet?