Miért nincs egy normális lány sem?

Huha...elegge valtozatos valaszok erkeztek.

Nos....nem erzem magam feljebb, sem lejjebb egy notol. Szeretem az egyenrangusagot, illetve a kolcsonos moralis ertekek megtartasat, a tisztelet kijar mindenkinek.

De az szerintem nem irott szabaly, hogy csak en kerdezek, o meg hallgat es valaszol, szot nem kerdez.

Es itt nem arrol van szo, hogy nem felelek meg az adott nonek bensoleg vagy kulsoleg, ne keverjetek bele ezt a “engem csak az lat flegmanak aki nem felel meg nekem”. Ez hulyeseg!

Itt pusztan arrol van szo, hogy flegmak es nem arrol, hogy most dobaljuk a labdat jobbra, balra, hogy de igenis a ferfiak a hibasak, de igenis a nok a hibasak.

Konkret feketen, feheren leirt peldakat, tudnek felhozni....csodalkoznek ha szepen bemasolnam ide nektek a beszelgeteseket, vagy leirnam a parbeszedeket amit beszeltunk eloben.

De ugye megint jon a kakan valo csomo kereses. Jon a szokasos maszlag, hogy “akkor benned van a hiba” es az elcsepelt maszlagok.

#16

Na...en pont nem erre gondolok. Nekem semmi bajom a visszautasitassal, meg ha ugy talaljak, hogy “takarodj mar mar te ronda ge**i”.

“Oke, semmi problema, minden jot, szia”.

Ez tiszta sor, ezzel nincs problema.

Itt kezdodik a baj.

Ismerkedunk, heteket irogatunk, telefonon beszelunk, kerdezek, erdeklodok, normalisan kulturaltan beszelget(nék), ha a masik oldalon is vevo lenne a fel a beszelgetesre.

Es akkor kozlom vele, hogy “te mindig ilyen vagy?”, (szobol ert az ember, igy leirom a problemam, a kommunikacio sokat segit) “milyen?”, “csak en irok, ha en nem irok te nem irsz, csak en kerdezek, csak en erdeklodom” es akkor jon a valasz, altalaban ez, “ne haragudj, de ilyen vagyok, nagyon megkedveltelek, de altalaban mindig ez a baj velem es ezert nem jon ossze egy kapcsolat sem nekem”. Nem szep, de ilyenkor elojon belolem a filleres pszichologia, “akkor mit varsz tolem? Vagy csak egosimogatast varsz tolem”, a valasz “nem tudom/lehet”.

Na...es ezutan en mit tudjak csinalni? Es mar egy eve csak ilyen noket fogok ki. Meg a talalkozasig is eljutottam kettovel, de ott is az volt, hogy erdeklodtem, oke, eloben mar volt valamennyi erdeklodes a lany reszerol is, de az a bizonyos nagy erdeklodes nem indult be.

Volt olyan is, aki kozolte velem, hogy “neki ez tul sok, elindultak benne erzelmek, de nem tudja ezeket felismerni, hogy mi”, es neki ez idegen, nem szeretne belefolyni erzelmi viharokba.

Es orizzem meg a hidegverem, legyek nyugodt, mondogassam magamban, hogy “minden rendben, minden rendben” de rohadtul nincs semmi rendben.

Vagy lehet a neveltetes miatt van ez veluk. Mert kb mindegyiknek romokban volt a csaladi hattere, harcban alltak a szulokkel.

Pl itt van a szomszedom, egy 19-20 ev koruli lany. Valami elkepeszto jo alakja van es arcra is gyonyoru, tenyleg olyan lany, aki okkal lehetne bekepzelt es flegma, de ahanyszor elmegyek mellette vagy lat, mindig koszon, jo, ez csak koszones, de ha beszelget valakivel, akkor is odafordul es koszon....mondjuk latni rajta, hogy nem szaladt el vele a lo. Es a szuleivel is nagyon jo a kapcsolata. Azon gondolkodom, hogy ez az egesz undoksag, valahogy lelkiekbol fakad. Pl irtam is, hogy eddig normalis, kedves lanyokkal jottem ossze, es ott is renben volt a csaladi hatter, nem volt az, hogy hadban all a szuleivel. (Persze voltak vitak, meg veszekedesek, de volt tiszteket a szulo irant).

Bar legutobb egy olyan lannyal ismerkedtem akinek meghalt az anyukaja, es egy rakat posztot posztolt, hogy “eg veled anyu, szeretlek anyu stb” es akkor kapok egy ilyet, “ne haragudj, de nekem csak is a kulso szamit, 2018-at irunk, a benso ertekek mar nem fontosak”. (Mondjuk oke, felfogtam, szepen elkoszontem tole, felfogtam).

Szoval.....nem tudom mi ez....