Emiatt lehetetlent várnék vagy elérhetetlent kergetnék?

Számomra nem csak egy papír a házasság. Nem vagyok hívő, nem tulajdonítok neki spirituális értelemben jelentőséget, mint "szent kötelék", egyszerűen csak úgy érzem, hogy egy komoly kapcsolatban alap, hogy az emberek ezt lövik be célnak. A hagyományos modellt, hogy a fiú udvarol, aztán járnak, eljegyzik egymást, összeköltöznek, majd esküvő és gyerekek.

Tudom, hogy nem ettől lesz jó a kapcsolat.

Tudom, hogy házasan is félre lehet lépni és lehet ugyanúgy kicseszni a másikkal.

Tudom, hogy vannak, akik házasság nélkül is vállalnak gyereket és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

De én nem akarok ilyen életet élni. Én szeretnék menyasszony és feleség lenni és szeretném, ha valaki megtisztelne azzal, hogy megkéri a kezem, mert élete nőjének tart... És otthagynám a párom, ha sok közös év után ezt hiába várhatnám tőle.

Nyilván nem ezzel nyitok ismerkedésnél és nem pár hónap után akarom ezt, de nem akarok olyan mellett elköteleződni, akiről tudom, hogy sosem lesz a férjem, mert sosem fog elvenni. És szeretnék fiatalon (huszonévesen) menyasszony lenni, attól még ráérhetünk a gyerekvállalással meg mindennel, de nem értem, miért elítélendő a férfiak szemében, hogy ezt szeretném.

Ez akkora bűn lenne?