Úgy, hogy nem vagyok vallásos (nem gyakorlom, de amúgy papíron az vagyok), mennyi esélyem van egy mélyen vallásos férfit találni? Működik egy ilyen kapcsolat?

17

Értelek,de te nem értesz. Olyan kapcsolatot nem akarok, amiben ez nem a terv része. Ami egy strukturálatlan szar. Nekem az a normális, hogy egy párkapcsolatban vannak szintek, az emberek összejönnek, összeköltöznek, összeházasodnak, majd összekötik az életüket egy gyerekkel.

És továbbra is ragaszkodom ahhoz, hogy annak a párkapcsolatnak az égadta világon semmi értelme, ami nem halad a házasság felé. Ahol a felek azt mondják, hogy ez fölösleges és megmaradnak az együttélés szánalmas szintjén, mert a házassághoz gyávák és nem elég biztosak a dolgukban.

Másak vagyunk... De én nem szülök gyereket egy olyannak, aki nem képes megkérni a kezem, mert nem a pasimtól akarok gyereket, nem az élettársamtól, hanem a férjemtől. És miért lennék olyannal, aki nem akar velem családot? Miért húznám az időmet egy olyan emberrel, aki csak együtt akar éldegélni velem és nem is gondolkodik házzasságban? Mi értelme olyan párkapcsolatban lenni, amiben nincsenek szintlépések, hanem ugyanott tart, mint 5 évvel korábban? Nem, nekem ez a "minek a házasság" pontosan olyan, mint a "minek a kapcsolat, ha az ember anélkül is kap szexet meg törődést?" ezt is hallottam beteg emberektől. Számomra ez egy éretlen viselkedés, ami nem való egy felnőttnek. És szégyennek tartom azokat az embereket, akik nem képesek megállapodni harmicas éveik végére, csak bohóckodnak egymással, együtt éldegélve, mint valami nyomorult szobatársak, vagy "túl jó barátok". Együtt élni az ember akkor szokott, mikor még opció, hogy változtat az életén, nem akkor, mikor már családot akar és közös otthont. Nem albérletet, otthont. Nekem ez a normális családmodell, nem az, hogy valakivel elvagyunk és kipottyantunk neki egy gyereket úgy, hogy még a nevét sem vettük fel, csak az illető hozzánk van bejelentve. Nekem ez szánalmas.

Tudom. Csak nagyobb rá az esély... Én pedig úgy érzem, kicsit elfáradtam ebben a cseszett reménytelen keresgélésben, ahol mindenki csak ideig-óráig akar a másik mellett maradni, akkor is, ha ő tett azért, hogy maradni akarjon.

Nem csaltak meg és nem vertek át, nem amiatt vagyok ilyen, egyszerűen csak senki mellett nem tudom magam biztonságban érezni és úgy, mintha egy csapat, idővel egy család lennénk, akik mindig számítanak egymásra. Mert senki sem akar senki "családja" lenni, mert annyira nem szeret senkit, csak magát.