Egyre jobban kerülök a perem szélére. Élesebben látom már a különbségeket. Látom az utcán a szép lányokat, a kevésbé szépeket és a nem szépeket. Mindnek van pasija. (? )

Azt szeretném, hogy olyan legyek mint a többi fiú.

Valami nagy baj van velem. Amikor egyedül vagyok, párkapcsolat nélkül, befelé forduló leszek. Befelé fejlődök ilyenkor.

Néha gondolkodom azon, hogy vajon nekem is jár annyi, mint másnak.

Volt már szép barátnőm, összejött párszor. De már több mint egy éve egyedül vagyok. És aproblémám másik fele az, hogy nincsenek barátaim, illetve ilyenkor zárkózott vagyok.

Ha van valakim vicces, kedves, vidám vagyok, egyedül meg egy rakás szar. Nagyon rossz ez.

Voltam már rossz helyzetekben, régen volt egy elégge rossz korszakom. De még az sem volt olyan mint ez.

Tehetetlen vagyok, csak forgolódom.

Nem vagyok hazug. Őszínte vagyok mindig.

Valami van velem. Eddig mindig neten köttetett párkapcsolataim voltak. Előben félelmetes vagyok. Legalabbis így fogalmaztak.

“Élőben sosem álltam volna le veled beszélgetni”.

Ezen én is gondolkodtam.

De nem a társtól függök. Hanem attól amit egy párkapcsolat ad. Hogy kiteljesedhetek neki, hogy a személyiségem megnevetettni, hogy velem nevet, velem boldog, adok és fogadja. Ez hiányzik.

Már ilyen, vagyis...lehetett volna egy év alatt 1-3 lány, akivel összejöhettem volna. De nem éreztem azt, amit érezni szerettem volna. Ezért hagytam a dolgot.

Szóval szerintem ez, nem társfüggőség. Mert akkor összejönnék bárkivel, csak legyen valakim. De nem ez játszik.