Ha 29 éves lettem máris öreg vagyok?

Nem vagyok 29, csak 26 és fél. De azért úgy érzem, érdekesek lehetnek a gondolataim. Sokáig azt hittem, hogy elköteleződni nem jó túl korán, érdemes minél többet tapasztalni, minél több lánnyal kipróbálni dolgokat. Kifejezetten menekültem abból, amikor egyszer lehetőségem lett volna pár éve tartósan megállni egy lány mellett. Úgy voltam vele, hogy nem akarom a fiatalságomat hasztalanul eltölteni, tombolni akarok.

A lányt elengedtem, és azóta nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá. Már több mint három éve volt, és nagyon fájdalmas, ugyanis lelkileg tökéletesen összeillettünk. Egyvalamire rájöttem: csak egy ideig tűnik izginek kint lenni a piacon. Most már menekülnék előle. Elegem van abból, hogy kínálgatnom kell magam, mint egy porszívóügynöknek, győzködni lányokat arról, hogy milyen értékes személyiség vagyok, mennyire mélyek az érzéseim. Egyszerűen nem találok olyan fület, aki ezeket meghallja. Az életem, a történetem, a terhek, amiket cipelek, gondjaim, az írásaim nincs kinek megmutatnom, mert senki nem néz be a felszín mögé, nem találok olyan lányt, aki annyira mély érzésű, és olyan kíváncsi lenne rám, mint az a lány volt, és nem foglalt. Nem kíváncsiak rám, csak egy jelentkezőt látnak bennem. Le se tudom írni, mennyire kivan a tököm az egésszel. Az egész párkeresősdit egy óriási púpnak érzem a hátamon. Amikor nemrégen egy lánnyal egy rövid ideig úgy nézett ki, együtt voltunk, úgy éreztem, végre egy egyensúlyi állapotba kerültem. Aztán egy pillanat alatt vége lett annak is. Nincs szarabb, mint kint lenni a piacon, ha az ember nem don juan. Nincs intimitás, nincs kivel beszélgetni, nincs szex, ezek hiánya hetek, hónapok alatt teljesen elveszi az ember kedvét és önbizalmát, előbb frusztrálttá, majd megkeseredetté és érzéketlenné, keménnyé teszi. És morgóssá. Tudom, úgy beszélek, mint egy 60 éves, aki egyedül él. Úgy is érzem magam. Nem kell hozzá özvegynek, elváltnak vagy kisemmizettnek lenni, fiatalon is el lehet jutni ide 26 év meddő vágyakozással és szexhiánnyal. Mindig azt éreztem, hogy majd jobb lesz. Most pedig egyre inkább úgy érzem, hogy egyáltalán nem lesz jobb soha, mert egyre inkább elköteleződnek a lányok, szép lassan elfogy az, aki eddig szabad volt, és még ha később fel is szabadulnak egy-egy időszakra, már nem olyanok lesznek, mint még tapasztalatlan korukban. Már igényeik vannak, viszonyítási alapjuk van, fájó pontjaik vannak. Már egyszer odaadták valakinek a szívüket, és a következő már csak ahhoz képest lehet valamilyen. Nem ugyanaz már, mint amikor fiatalon összekerülnek, és egymással fedeznek fel mindent.

Régen azt hittem, hogy a fiatalon összekerülés és együtt maradás bárgyú dolog és lemondás a tapasztalatszerzésről, de ma már ellenkezőleg látom. A keresztényeknek van igazuk. Az jár a legjobban, aki fiatalon elkötelezi magát és kitart a párja mellett és lesz mellette valaki, akivel átélheti a fiatalságát.

Annál nincs nyomorultabb dolog, mint kint lenni egész fiatal korodban a piacon és ezt az érzést keresni, de soha nem megkapni és egy-két futó és mélység nélküli viszonnyal beérni. Nyomorult dolog.