Mi zajlik le pontosan egy szexuálisan frusztrált emberben?

A szexuális vágy alapjában véve ugyanolyan szükséglet, mint mondjuk az ivás. Legjobb, ha elképzeled a szex iránti vágyat egy csapként - egy csapként, amelyből csak ketten lehet inni.

Na most ezek az önkéntelen cölibátusban élő emberek ebből kifolyólag olyan férfiak, akikkel senki nem hajlandó együtt inni.

Őszintén kérdező: te mit éreznél? Amikor már telnek az órák, eltelt egy nap. A torkod olyan száraz, hogy majd szét szakad, a szád mintha lenyeltél volna egy sivatagot. Rosszul vagy, gyengülsz, egyre kétségbeesettebben próbálnál találni végre valakit, aki veled együtt elmenne a csaphoz inni, de senki nem vállalja.

Te nem meggyűlölnéd egy idő után az embereket, amiért senki sem segít kielégíteni a szomjúságodat?

Nagyjából ilyen a kényszerű cölibátus is. A kielégítetlen igényből fakadó negatív következmények egyre súlyosbodnak. Jön az önbecsülés hiánya, az önbizalom leromlása, jön a kisebbségi komplexus, a frusztráció, később a szorongás, a depresszió, mivel az egészséges jellemfejlődéshez szükséges "szomjúságot" nem tudja pótolni. Végül a teljes boldogtalanság, a befelé fordulás, a motiváció elvesztése és az öngyilkos gondolatok.

A tudat végig ott motoszkál benned: annyian vannak az emberek között akik segíthetnének neked, de nem teszik. Ezután nem csoda, ha egyeseknél a gyűlölet olyan szintre emelkedik, aminél már képtelen megállni a tettlegességet.