Ti is tapasztaltátok már ezt?

Én kifejezetten utálom, ha ilyen helyzetben akaenak ismerkedni velem. Ha van valami bajom, akár szerelmi bánat, akár az, hogy egyedül vagyok, akár más, akkor én megértést várok, beszélni akarok róla, vagy egy univerzális megoldást találni (és az nem univerzális megoldás, hogy valaki megmentőként a segítségemre siet, hogy felszedjen, aztán ha nem tetszik, ott rohadjak meg, az az univerzális megoldás, ami segít ezt nekem feldolgozni, vagy segít abban, hogy hogyan változtassak épp a dolgaimon, hogy jobb legyen az életem másoktól vagy a problémától függetlenül)...

Az a baj, hogy nektek már minden egyenlő a keringőre hívással

Ez olyan, mint amikor kiírják egy kérdésben, mennyire magányosak, de azért gyorsan hozzáteszik, hogy nem akarnak neten ismerkedni és ne írj nekik privátot.

Végülis az, aki éhezik, mert nincs munkája és pénze nyugodtan válogasson a munkák között és ne ragadjon meg minden kínálkozó lehetőséget. :P