Ha egy nő elvárja hogy magasabb legyen a férfi az egy felszínes igény?

Ki mondja meg, mi a felszínes? Én világéletemben azt vallottam, hogy jóképű férfi kell mellém, aki nekem tetszik, nem tudok _kizárólag_ a lelkébe beleszeretni. Elhiheted, hogy nem érdekel, más mit gondol rólam emiatt.

Szerintem az a felszínes aki nem magának választ a saját ízlése szerint hanem olyat keres akivel villoghat. Ha nem azért van az illetővel mert szereti hanem mert élvezi hogy féltékenyek rá. Hány ilyet látni a strandokon néha az utcán is mikor azt figyeli a pasi hányan bámulják meg a nőjét aki tangában feszít mellette vagy mikor a nő villog a pasija pénzével vagy külsejével. Na ezek felszínes kapcsolatok.

De mitől irreális az, ha valakinek a magas férfiak tetszenek, de ő maga alacsony? A vonzalom nem matek alapján történik.

Ezen az oldalon, már az is felszínes, aki levegőt mer venni.

#12 Tudod mi az irreális elvárás? Ha ülök a szobában egész nap és azt várom, hogy pénzeső essen rám. De magas párt akarni alacsonyként semmiben sem irreális. Főleg nem a te dolgod ezt megítélni azok helyett, akiket érint.

151 cm magas nő vagyok cipő nélkül, mekkora férfit akarjak, hogy ne tekintsenek felszínesnek, törpét?

Nem, de mondjuk 180 centis nőként már nehezebb dolga lesz így.

Azt teljes mértékben megértem, amikor +170-es lányok 180-185 centis pasikra vágynak (ők illenek hozzájuk). Azt is el tudom fogadni, amikor az alacsonyabb 160-165-ös csajok is legalább 15 centivel magasabb pasikkal szeretnének összejönni. 170 centis pasiként összeszorul a szívem, fájdalmamban harapdálom az ajkaimat és próbálok úgy tenni, mintha csak egy bogár ment volna a szemembe (összeszedve azt a kevés megmaradt férfias önbecsülésemet), de én is tudom milyen a vonzó férfi ideál, így próbálom elfogadni a döntésüket. Azt viszont nem tudom megemészteni, amikor 155 centis csajok - rájátszva a szituációra - már csak dacból is ignorálnak/elfordítják a fejüket és ha próbálok velük egy teljesen kötetlen szolid beszélgetést kezdeményezni, akkor reflexszerűen úgy pattannak fel mellőlem, mint ha egy utolsó, koszos hajléktalan lennék, akivel ciki 3 méter sugarú körben tartózkodni. És mindez azért fájó, mert arcra nem tartom magamat csúnyának, kulturált nevelést kaptam és tudom, hogy mi az a határ amit nem szabad átlépni. De ha egy lány úgy viselkedik velem, mintha a 40-es években látna engem sárga csillaggal a mellkasomon, azt nem tudom elfogadni.