Miért van az, hogy ha kifejezetten ismerkedni szeretnék, akkor sosem tudok?

"Mondjuk írd le, hogy te hány éves vagy, és nálad hogy alakult mindez. Nyilvánvalóan van rálátásod a dologra, tehát gondolom, te is végigmentél ezen. Akit ez nem érint, az nem szokta ennyire pontosan látni. Valós példák kellenek ahhoz, hogy lássam, mi a megoldás."

Nem gondolom, hogy lenne értelme annak, ha én leírnám, hogy nálam hogyan alakult mindez, mert az én utam, nem a te utad. Én azt a célt tűztem ki magam elé, hogy sok nővel szeretnék együtt lenni, ezért ennek érdekében indultam el az utamon. Erős önfejlesztésbe kezdem, sokat olvastam, kutattam, kérdezgettem nálam tapasztaltabbakat, hallgattam, néztem előadásokat. Aktívan ismerkedtem, volt úgy, hogy naponta 20 csajnál kezdeményeztem ismerkedést. Egy időben szinte mindent feljegyeztem, naplót is elkezdtem vezetni. De ez én vagyok, én ezen az úton járok, és még nem értem a végére. De te nem olyan beállítottságú vagy, mint én, szóval nem gondolom, hogy neked ez sokat segítene ha pontosan leírnám a módszereimet. Azt tudom javasolni viszont, hogy ne akarj sokkal másabb lenni, mint aki vagy. Elhiszem, hogy buta, átlagos lányokat meg lehet fektetni a színészkedéssel (de vigyázz! Lehet, hogy a csajnak alapból bejöttél, ezért ment veled be a szexbe), az viszont képtelenség, hogy te olyan jó színész lennél, hogy egy szép nőt is meg tudnál fektetni. Egy szép nőt 13-14 éves korától fogva fel akarnak szedni a pasik, jól tudják tehát, hogy merről fúj a szél. A testbeszédet sem lehet sokáig befolyásolni, tehát előbb-utóbb össze fog dőlni az a szerep, amit felveszel. Jelen pillanatban azt gondolom, esélyed sem lenne náluk.

29 éves vagyok. De az én módszerem nem abból áll azért, hogy az egyik nőt felveszem és a másikat leteszem. Én tényleg szeretem a nőket, és szeretnék nekik örömet okozni, de nem akarom magam (még) elkötelezni. Volt már egy több éves (rossz) párkapcsolatom, és nem vágyok most arra, hogy korlátozva legyek. Hát az "én módszereimre" kíváncsi vagy, akkor ajánlok pár könyvet:

- Dr. Csernus Imre: A fájdalom arcai

- Anthonny Robbins: Határtalan siker

- Zsedényi Csaba: Kulcs a nőkhöz

Talán megemlíteném még: Stephen Hawking: Az idő rövid történetét is, mert fontosnak tartom a logikus gondolkodást, és a tudományos-ismeretterjesztő művek segítenek annak megőrzésében.

17-es vagyok. Nem értékeltelek én le, vagyis nem arra irányult az írásom, hogy fikázzalak.

Amit írtam arról, hogy 30 felett majd kellesz valakinek gyereket csinálni, azt kis cinikussággal írtam, amiben irónia is vegyül részemről. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem vigasztaló, hanem inkább szomorú.

Amit a filmrkről mondasz és az ámító világról azzal tökéletesen egyetértek. Még a virág vivős résszel is. Talán össze kellene futnunk egyszer, mert szerintem nagyon egyetértenénk sok téren.

Pont azt a sz,rt látom amit te is és pont olyan balek f,sz vagyok mint te. Én is elhittem, hogy virág kell, kedvesség, szívből jövő érzések és gondolatok... Mese. Akikért a környezetemben meg vannak bolondulva a nők és akik simán felszednek bárkit a büdös életben nem vittek virágot egynek sem. Esetleg muszáj szinten, protokol szerűen. De legszívesebben inkább vettek volna egy doboz cigit maguknak, mint egy szál virágot bármelyik nőnek is. Ami a filmekben megy az egy marhaság. Nőknek készül, hogy nézzék, pityeregjenek, de a valóságban nem azzal foglalkoznak akinek a szíve megszakad értük.