Milyen érzés, amikor "kínoz a magány"?

Hála az égnek, nekem ritkán van ilyen, többnyire beletemetkezek a munkámba.

Ha mégis van egy szabad napom, azt igen rosszul tudom viselni. Nagyon fel tud kerekedni rajtam a depresszió. Ilyenkor csak fekszem az ágyban, pityergek, filmezgetek a sötét szobában.

DE erre a helyzetre is van egy jó gyógymódom: veszek egy meleg zuhanyt, h magamhoz térjek,jó zúzós, kemény zenét dugok a fülembe és kimegyek a levegőre, futok kb 5-6 km-t, majd ez után is egy jó kis zuhany, legyen tél v nyár. Sokkal jobban érzem ilyenkor magam :) aztán megy a főzés, takarítás és a napi dolgaim. Legalább a napom nem veszett kárba a depizéssel. Aztán, pedig remélem jön az igazi, amikor nem is számítok rá.

Az nem rossz. Meg lehet 1-3 hónap alatt szokni. Mikor van párod, de mégis egyedül vagy... na azt nem kívánom senkinek.

31/f

Nem ismerem a "magányt", még sohasem találkoztam vele. :)

De az biztos, hogy neki sem hagynám, hogy kínozzon, leverném, mint a xart. :D

Egyszerűen nagy fokú szomorúságot, letörtséget, erőtlenséget.

Az oka az, hogy rossz belegondolni, hogy sosem élhetem meg milyen amikor valaki szeret. Számomra ez pedig nagyon fontos lenne és enélkül elgyengülök.

7-es:

Egy hablelkű bakfis lány vagy? :D