Hogyan tud egy apa nélkül felnőtt, férfi mintaképet nélkülöző férfi uralni az érzéseit (szerelem)?

Sziasztok, Meglehet, kicsit furán hat a kérdés de érdekelne, hogy vannak-e mások hasonló cipőben. 32 éves férfi vagyok, hosszú évek óta szingli. Apámat sosem ismertem mivel anyám nem akarta, hogy részt vegyen az életemben. Sajnos máig nem tudtam kideríteni miért nem akarta. 6 éves koromig a nagyapámmal és vele éltem. Később anyám ismét megházasodott és lett egy húgom is. Sajnos a mostohafaterom mindig utált és rengeteget vert engem még gyerekként, igaz most már nem tudja megtenni de sosem volt vele jó kapcsolatom. Nagyapám 13 éves koromban meghalt, ez talán az egyik legnagyobb csapás volt az életemben. A problémám az, hogy kezdem érezni így 32 évesen hogy ketyeg a biológiai órám, nem szeretnék egyedül maradni. A gond az, hogy mindig gondom volt az olyan lányokkal akik tetszettek nekem. Velük szemben sosem tudtam elfojtani az érzéseimet és egy nyitott könyv vagyok előttük ami szerintem abszolút unalmas és frusztráló nekik, mindazonáltal meg is értem. Az olyan nők akik nem vonzanak annyira ők általában összejönnek hiszen nem vagyok annyira zavarban, de csak ideig-óráig tudok velük együtt lenni. Egész egyszerűen nem megy velük mivel nem vagyok beléjük szerelmes. Velük tudok magabiztos és kedves is lenni. Viszont akik tetszenek ott elvesztem a kontrollt. Véleményem szerint ezt az apai nevelés abszolút hiánya is okozhatja, a családban mindenki idősebb korosztály és kevés a férfi (ők már pláne nem foglalkoznak ilyennel). Le szeretném győzni ezt az érzést, uralkodni rajta. Amennyiben más is szenved hasonló problémával, illetve tud rá megoldást annak válaszát megköszönöm. A negatív kommentekre nem fogok reagálni szóval kár a gőzért. Minden mást szívesen fogadok. Előre is köszönöm.