Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nők! Szerintetek gyerekes, ha egy felnőtt férfi szereti a rajzfilmeket?
Kezdem az elején.
27 éves,hetero férfi vagyok,jelenleg egyedül élek és 4 éve nincs párkapcsolatom.
Egy nő ismerősömmel beszéltem,hogy szabadidőmben (munka előtt/után) szeretek rajzfilmeket/animéket nézni,erre azt válaszolta,hogy nagyon gyerekes vagyok.
Sőt,valószínűnek tartja,hogy pont ezért nem találok magam mellé egy nőt,mert rajzfilmeket nézek,ami egyszerűen nem illik egy felnőtt férfihez.
Nagyon a szívembe tiport ezzel,bár úgy gondolom,hogy hülyeség,amit mond,de mégis most teljesen lecsapta az önbizalmam.
Egyáltalán nem is értem,miért lennék ettől gyerekes? Elsősorban fiataloknak szóló rajzfilmekről/animékről van szó,tehát nem h**tai,meg ilyenek,még mielőtt valaki rosszra gondol.
Oké,talán nem éppen szokványos,de szeretem a rajzolt képi világot,meg úgy egyáltalán a fantasykat is.
Viszont,azt is hozzáteszem,hogy most nem is igazán szeretnék párkapcsolatban lenni,mivel a legutóbbi szakításom nagyon csúnya volt,és hónapokig emésztettem magam.
Szóval nem tudom most mit kéne szólnom az egészhez.
Szerintetek is nagyon gyerekes vagyok?
Nem. Mi 22 évesek vagyunk, most a Paramount-on 2 nap alatt 2x is megnéztük pl a Wallace & Gromit-ot, mert imádjuk. Aztán ebédkor ment a Micimackó, azt ő nézte, gyermekkori kedvenc NO meséje. Én tegnap a Némó nyomában-t néztem meg elalvásnál. Jó, nem direkt, hanem épp nem volt nagyon más csatornákon jobb, de attól még szeretjük.
Alapvetően anime-ket meg ilyeneket már nem igazán néz, csak gyerekkori kedvenceket, de szerintem nem nyomiság, sem gyerekesség.
Egy 22 éves srác, akinek részvényei vannak, és mindig jó befektetéseket csinál, nem hiszem h gyerekes pl, és nem is érzi magát annak.
Ha megvannak a felnőttes dolgaid, te sem vagy az! Olyan nőkkel meg ne foglalkozz...
Én is 27 vagyok (nő), és én is nagyon szeretem a rajzfilmeket. Főleg a régi klasszikusokat (Disney), de a modernebbeket és az animációsakat is. Ez mondjuk szerintem nem olyan dolog, amit első randin el kellene mondani valakinek. És nem azért, mert szégyelli az ember, én nem szégyellem egyáltalán. De annyira lényegtelen dolog egy párkapcsolat szempontjából, hogy nem kell mindenkinek az orrára kötni.
Nem ettől lesz valaki gyerekes, én sem vagyok az. Anya is szereti a régi klasszikus rajzfilmeket, pedig ötven éves múlt.
Szerintem egyáltalán nem gyerek.
23L
Dehogy is, én is szeretem a rajzfilmeket.
22/N
Nem hiszem, nekem házas, 30 fölötti tanárom mesélte ő reggelente spongyabobot néz :D
Engem se zavarna, legalább lenne mit nézni nem a "mit nézzünk" "áááá nekem mindegy döntsd el te"
>>A rajzfilmek gyerekeknek valók. A japánok "furák". Aki rajzfilmeket néz, az gyerekes. Aki szereti a japán cuccokat, az "fura."<<
A hétköznapi felfogásban jelen vannak ezek az előítéletek. Pszichológiailag is igazolt a közkézen forgó ismeret, hogy az első benyomás nagyon fontos. Tehát, ahogy írták is már, ne a rajzfilmekkel, animékkel kezd az ismerkedést (most nem csak nőkkel ismerkedésre gondolok, hanem úgy általában az új emberekre).
Amikor már kellően ismeritek egymást, nyugodtan említheted a rajzfilmeket, animéket, mert ez, habár lehet, hogy ezt a dolgot ő is gyerekesnek, furának gondolja, talán szóvá is teszi, ennek ellenére alig módosítja számára a rólad eddig kialakult képét.
No, de a felnőttesség, férfiasság:
Ha az a nő ismerősöd egy ilyen aprósággal "szívedbe tiport", "lecsapta az önbizalmadat", akkor neked már eleve nem volt elég önbizalmad, eléggé stabil önértékelésed. Na, ez férfiatlan jellemvonás, és az éretlenség jele.
Ebből következik, úgy sejtem, rád férne, hogy fejleszd az önismeretedet, és az önértékelésedet.
[Ez persze nehéz folyamat, mivel az önismeretben a legfontosabb, hogy őszinték legyünk saját magunkkal szemben. Az emberek többsége teli van önáltatásokkal, hamis énkép-részletekkel, alaptalan önigazolásokkal, mert ezek a "falak" kellenek a védekezéshez, mert ezeken a falakon túl a félelmeink, kétségeink vannak. Ezek a falak viszont valójában nem védenek meg minket, az elzárt félelmeink tovább rágnak, rohasztanak bennünket belül. De rettentő nehéz szembe nézni velük, épp ezért olyan nehéz igazán őszintének lennünk magunkkal, és észrevenni, hogy hol, miben csapjuk be magunkat... Ezért nehéz az önismeret. De megéri, hisz sokkal stabilabb önértékelés, erősebb önbizalom lesz a végeredmény.
-Nem csak úgy a levegőből beszélek, hanem tapasztalatból: egy kemény önismereti folyamat kellős közepén tartok.]
Biztos, hogy nem is vágysz egy párkapcsolatra? Hanem esetleg csak félsz tőle a negatív élményed miatt?
22/ Animekedvelő F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!