Tényleg szégyellnem kellene magam, amiért jelenleg szingli vagyok?

25éves nö vagyok.

1éve és 4bónapja vagyok szingli.

Az elözö kapcsolatomból nagyon mebezen jöttem ki s -mivel szerelmes voltam- rettentöen megviselt a szakítás és az azt követö idöszak is.

Mostnár teljesen kihevertem és nyitnék új kapcsolatra, de mindig valami hiányzik.

Aki nekem tetszik, annak én nem- de többségben udvarolnak a férfiak, viszont nem lezdek viszonyt olyannal aki számonra nem vonzó.

A családom persze folyton azzal piszkál hogy szingli vagyok és ez ciki.

Már a szüleim is azzal nyaggatnak hogy örökre magam maradok és nem kellek már senkinek...elég rosszul esik...meg enyhén szólva megalázó.

Mintha csak én tehetnék róla, pedig ehhez egy férfi is kellene, ugyebár :))

Körülöttem a családban mindenki házasodik vagy terhes..bátyámbak 2hónapja volt az esküvöje, unokabátyam decemberne jegyezte el a barátnöjét, náluk is idén lesz lagzi.

Másodunokatesóm is házasodik a nyáron.

Persz ilyen eseményekre szingliként menni méginkább ciki...

Nagyon kellemetlennek érzem már ezt az egészet.

Apám már lassan rá akar sózni az elsö adandó alkalommal a pasira ha épp beszélek valakivel.

Éppen ezért már nem is mesélem hogy milyen pasikkal kommunikálok.

Ha meg nem beszélek a férfiakról, akkor meg azt feltételezik hogy a csajokat szeretem :D

Mindemellett ciki hogy a bátyámél folyton a szex témával cukkolnal, hogy szexhiányom van és nem is vagyok jártas ezüguben stb.stb.

Hogyan kezeljem már ezeket??

U.i: nem vagyok csúnya, sòt sok pasinak bejövök, egyik percben nyitnék más felé de valamiért mégsem vagyok biztos benne, hogy kész lennék ismét egy hosszú kapcsolatra.