Talán ez egy bizonyíték arra, hogy a férfiaknak nehezebb az ismerkedés?

#21: Miért van az, hogy a környezetemben még a teljesen ronda, igénytelen lányok is találnak pasit, akiért különösebben nem kell küzdeniük? Ez a küzdés általában úgy szokott kinézni, hogy valaki kinéz egy nála mérföldekkel jobbat és kompenzálni akar. Aztán, az ilyen küzdésnek úgyis mindig szakítás a vége.

Azzal egyetértek, hogy ha valaki eltér az átlagtól, akkor nehezebb. De pont ezen a téren is elfogadóbbak a férfiak. Ha egy férfi valami eltérő hobbit csinál, általában megkapja, hogy kocka/uncsi/kattant és hasonlók. Ha egy lány, akkor érdekes/különleges és egyebek.

Mit érsz el vele, ha bizonyítod, hogy a férfiaknak nehezebb az ismerkedés? (Azon kívül, hogy a továbbiakban feljogosítva érzed majd magad arra, hogy sajnáltasd magad.)

Egyébként szerintem azért van kevesebb nő társkeresőkön, mert a nők általában hamarabb elfogadják, hogy nem találnak olyan férfit, amilyet szeretnének (hagyjuk most, hogy miért nem jó nekik ez vagy az, joguk van elutasítani azt, aki nem tetszik nekik), vagy végső esetben tényleg lejjebb adnak az igényeikből. Ha nem jön össze nekik egy kapcsolat, akkor nem rohannak egyik pasitól a másikhoz kétségbeesetten, hanem elfogadják a dolgot. A férfiak általában nehezebben tudnak párkapcsolat (értsd: szex) nélkül meglenni, inkább ész nélkül próbálkoznak, ameddig össze nem jön nekik egy nő.

Ehhez nem tudok hozzátenni, nekem nincsenek tapasztalataim, hogy megy a pasizás ronda nőknek. A környezetemben inkább azt vettem észre, hogy a felszín (külső és anyagi helyzet) zsák a foltját eset, és nem jól működő kapcsolatokat látok, hanem bepunnyadósokat, ahol mindkét fél tűr vagy parttalanul vitázik, erre építenek családokat is, s közben másról álmodoznak - természetesnek véve a helyzetet.

Másrészt igaz - mindig ragaszkodtam hozzá, hogy olyan gondolkodású és életvitelű embert találjak, amilyen én is vagyok, ez az alapja a vonzalomnak. De sosem 'jobbat' akartam.