Netes ismerkedes vagy szemelyes?

Személyes.

Egyrészt, mert sosem jártam még sikerrel online, másrészt pedig személyesen ez az egész sokkal tartalmasabb és gyorsabb.

Ezt úgy értem, hogy ha személyesen ismerkedek, akkor általában nem ismerkedni megyek, hanem szórakozni, vagy a teendőmet végezni, vagy sportolni... Tehát már eleve nem kidobott idő. A helyek és a körök, ahol megfordulok számomra előnyös irányban szűrik az embereket, legalábbis én mindig úgy éreztem, hogy több olyan emberrel találkozom online, akivel nem kellene és akivel szerencsére személyesen sosem hoz össze az élet, vagy nagyon ritkán. Okosabb, rendesebb, értelmesebb emberek alkotják a személyes köröm, még akkor is, ha csak az intézmény hallgatóit nézem, ahol tanulok, vagy a sportlétesítmény tagjait, ahova járok. Nívós helyek, nívósabb emberekkel, akik valamilyen szempontból hasonlítanak rám, különben nem lennének ott, vagy nem sokáig maradnának ott. Jó szűrő.

És végül, tudok szöveg alapján is embereket kiismerni, de az ember minél izoláltabb infókból gazdálkodik, annál nagyobbat csalódhat. Személyesen már nem zsákbamacska a külső, emiatt nem kell aggódni irányomba sem. Látom, ha valakinek tetszem és nem azért, mert jól beállított kép van rólam, hanem tényleg tetszem. Tiszta sor. Emellett általában van közös ismerős, aki sokat segíthet abban, hogy ne válogass bele valami jöttmentbe, egyrészt mert madarat tolláról, másrészt mert a pletyka gyorsabban terjed a belső körökben, aki híresen zűrös alak, arról személyesen tudni fogod. És ott van az is, hogy az ember az irományát jobban meg tudja plasztikázni. Szóban ilyen nincs annyira, szóban a keresztkérdéseknek megmarad a lefagyasztó ereje, árulkodik a testbeszéd, érzed a másikon a kamut vagy a sumákolást, még ha sosem tanultál róla, hogy kell ezt detektálni, mert elég ehhez embernek lenni és általában a véredben van megérzések és benyomások formájában.

A személyes ismerkedés sokkal varázslatosabb, sokkal játékosabb, sokkal izgalmasabb és sokkal "igazabb". És sokkal jobban fejleszti a szociális készségeidet, de még az önbizalmadat is.

Ha egy srác rád köszön és elkezd veled dumálni, az többet ér, mint 80 "szia, szimpatikus vagy" üzenet. Feltéve, ha ez úgy történik, hogy te nyitott vagy a párkeresésre és úgy találnak meg, hogy adtad ennek jelét. Az nem kóser, ha valaki rád erőlteti magát.

21N

Személyes, soha nem társkeresőztem.

Egyrészt nem zsákbamacska. Éy ez nem csak a külsőt illeti, hanem egészen más dolog írogatni és beszélgetni.

Másrészt nem kifejezett keresés, hanem élem az életem, intézem a dolgaim, szórakozok, edzek, dolgozok, stb, és ezekben a környezetekben amikor felkelti at érdeklődésemet egy nő, akkor megszólítom vagy nyitott vagyok, amikor kezdeményez.

Végül nincsen katalógus feelengje, nem erőltetett és sokkal hamarabb érzem, hogy szimpatikusuak és vonzóak vagyunk egymás számára.

#7 vagyok. Azt még hozzá tenném, olvasva #6 hozzászólását, hogy teljesen baromság, hogy a netes azért jobb, mert először megismerjük a belsőt, aztán a külsőt.

1) neten a belsőnek is csak a TÖREDÉKÉT ismerjük meg, - azt amit ír. Nem látjuk a viselkedését, a tetteit. Élőben egy adott környezetben nagyon sokat elárul, ahogy fellép, viselkedik, "mozog" és nem csak velünk szemben.

2) neten SOKKAL könnyebb megjátszani, ferdíteni, sumákolni, mint személyesen. Élőben ezeknek azért vannak jelei.

3) elképzeljük valamilyennek és élőben nem olyan. És nem csak a külsőt illetően. Hiányzik a tekintet, mosoly, testbeszéd, viselkedés, hang, kisugárzás, fellépés, stb, márpedig ezek nagyban hozzájárulnak a szimptiához és vonzalomhoz.

Ezek is kellenek a közös hullámhosszhoz.

4) számít a külső. Ha szexuálisan nem vonzódok az adott nőhöz vagy ő hozzám, akkor abból EGÉSZSÉGES hosszútávú párkapcsolat NEM lehet, hiába írogatnánk egymásnak szépeket.

azt mondjuk hozzátenném, hogy NEKEM jobb a netes..

annak nem ajánlom aki nem tud olvasni a sorok között, nem jön át neki pár üziből hogy mi az állás..

kinek mi, természetesen az első tali még nem az eljegyzésre alkalmas pillanat. :)