Mi ez a "szia", "szia, mizu? " gyűlölet itt (írásban ismerkedés). Jó még a mizu érthető kicsit, de egy szimpla sziával mi a gond?

Azóta is ezen nevetek... Komoly a kérdésed amúgy? 😂

Oké, hogy egy boltba menet csak egy köszönést kell(ene) odadobni, de azért ismerkedésnél...gondoljuk már ezt tovább. Mondjunk már olyat is, ami legalább egy kicsit felkelteni a másik érdeklődését, és elindulhat egy normális beszélgetés.

Amikor fent voltam társkeresőn, akkor kitöltöttem rendesen a profilomat, és tettem fel 1-2 érdekes képet magamról. Ezekből bőven ki lehetett volna indulni, ha valaki ismerkedni akart. De sokan ezeket meg sem nézték, így meg persze, hogy nem volt témájuk a szián túl...

Itt az oldalon meg a hozzászólások adhatnák a témát...

A facebookon meg lehetne abból is kiindulni, hogy mégis hogy talált rám egy vadidegen, ha már bejelöl vagy ír nekem, én meg azt sem tudom, hogy kellene-e ismernem valahonnan...

Szóval én adok témát, mankót egy normális beszélgetésindításhoz, de ha valaki egy szián meg mizun meg hasonlókon kívül mást nem tud kipréselni magából, akkor nem bennem van a hiba.

Mizu? Vidéki vagy? :D

https://www.youtube.com/watch?v=V88wUnxkLNs

Az a gond, hogy ha te írsz rám, az azt jelenti hogy a te érdeklődésedet keltettem fel valamivel. A szia, mizu pedig azonnal rámhárítja a témaválasztást, pedig még el sem döntöttem szeretnék-e veled megismerkedni. A szia, mizu ugyanis a legkönnyebben feltehető viszont legnehezebben megválaszolható kérdés, ha beszélgetést szeretnénk kezdeni.

Mit lehet erre válaszolni? Mizu? Vécét pucolok. Túl hétköznapi rutin, túl őszinte, nem lehet semmit reagálni rá. Mizu? Ez történt ma a munkahelyemen. Nem érdekes, és úgyse tudod a kontextust. Mizu? Öszsevesztem anyámmal, meghalt a cicám. Túl sok infó.

Pedig ez lenne most épp az őszinte válasz. Nyilván nem ezeket fogom írni hanem kitalálok valamit hogy épp filmet nézek vagy valami izgalmasat csinálok, de az emberek többsége általában nem csinál semmi izgalmasat, így sokszor nem is válaszolok, vagy visszadobom a "semmi extra, és veled" sablonválaszt, mert nem látom értelmét beletenni az energiát, ha a kezdeményező fél, akinek elvileg megtetszettem szintén nem tette bele az energiát.

Nem vágyom sokra, már ha annyit írsz hogy 'szia, nagyon tetszik a profilképed, hol készült?" arra elkezdhetem mesélni a napot amikor a kép készült, arról tehetsz fel további kérdéseket, én is kérdezgetek rólad, és máris beszélgetünk.

És ez nem nemfüggő, én is szoktam kezdeményezni, és olyankor úgy gondolom az én feladatom nyitótémát találni és ezzel meggyőznöm az illetőt hogy meg akar ismerni.

Hát én ezért gyűlöltem meg.

-MIZU? Rég beszéltünk.

-Hát ez meg ez van velem (leírom). Te hogy vagy?

-Aham. Képzeld megint (és itt elkezdi magáról a szót fosni, anélkül, hogy bármit reagálna arra, amit írtam, és MINDIG ez volt a menetrend, na ezért gyűlöltem meg szegény szócskát valahogy összekapcsolom a hanyag leszarommal).

Jap, tul-kereslet, nem kell cifrazni a dolgot. Igazad van.

Persze itt mondja, mindenki, hogy a szimpla sziabol, hogy indulhatna ismerkedes? Ha egy lany ramirna vagy odajonne s koszonne, az a minimum, hogy visszakoszonok en is.

Mert hiába ír rá az ember normális választ, csak egy ahha lesz a válasz és további faggatózás vagy megreked a beszélgetés.

A mizuzás és a beszélgetésre való kompetencia kizárja egymást. Aki tud és akar beszélgetni a másikkal, az ezt szánalmasnak és kínosnak érzi, nem égeti ilyennel magát.

Ez olyan, mint egy maga alatt lévő barátodnak azt mondani, hogy "nehéz lehet neked most". NEM MONDOD BZMEG?! Süt belőle a leszaromság és a felületesség...