A visszafogott kedves csendes jó lelkű pasik valóban nagyon kevesen vannak?

Dehogy vágysz ilyen FÉRFIRE...! 🙂

Egyáltalán nincsenek jólelkú pasik. Mi mind ösztönlények vagyunk, akik igazából csak a sört és a focit szeretjük. Sajnos egyedül kell leélned az életed.

Birom az ilyen kérdéseket. Ezer és egy emberféle létezik, az hogy te mindig ugyan azokat fogod ki, az csak annyit jelent, hogy rosszúl választasz párt.

Hadd, két d-vel! 🖖

Minden nő barátzónájában van egynéhány. Amúgy a mai világban eleve kevés az olyan ember, aki nem sérült valamilyen szinten (nemtől függetlenül), a nők nagy részéről is le lehetne szedni a keresztvizet. Az más kérdés, hogy ki kit tekint pl. tapadósnak vagy hisztisnek, nem biztos, hogy pl. mindenki hisztis, aki szeretne gyakrabban váltani veled néhány szót, és ennek hangot is ad. Jó, nyilván nem tudom, ki milyen formában adja ezt a tudtodra, de vannak, akik nem problémáznak. Másrészt meg sokszor pont a csendes, jószívű srácokat dobják el a nők (tisztelet a kivételnek), és jön a "legyünk barátok" szöveg, vagy még az sem, időnként meg kihasználják azt, hogy lenne, aki odafigyel rájuk. Érdekes módon én még nem nagyon tapasztaltam az előnyeit annak, hogy érdeklődő voltam, próbáltam figyelni a másikra, nem bunkóztam, segítettem, ha tudtam, mert vagy meg sem akartak igazán ismerni, vagy kijelentették, hogy nem tudnak rám "úgy" nézni. Az ismerkedés során is mindig meghagytam a teret a másik számára is, és bár nem követelem meg, hogy a másik minden nap keressen, de azzal sem vagyok teljesen kibékülve, ha valaki 3-4 naponta képtelen megereszteni legalább pár sort. Nem kell kisregény, csak néhány mondat. Szerintem ha valakit igazán érdekel a másik, akkor ennyit meg tud tenni. Nem minden nap, viszont pár naponta igen.

Szerintem meg eléggé sokan vannak, csak nem veszik észre őket a csajok. Így jártak (mindketten).