Lányok miért mindig a rossz fiúk kellenek? Miért nem becsülik meg azt hogy ha valaki mindent megtesz a párja boldogságáért?

"Nem a rosszfiúk kellenek, hanem azok, akik nem változnak szánalmas seggnyalóvá és lesik minden kívánságom. "

Ez a gyakorlat nyelvére lefordítva kb. azt jelenti, hogy te nagyon jól nézel ki, miközben olyan világban élünk, ahol eleve baromi nehéz csajozni, mert 1. nincsenek férfiminták, 2. nem fogy a fiatal férfitársadalom (régen a háborúk rendszeresen megcsapolták őket), 3. a feminizmus, meg a nők térhódítása a versenyszférában egyre nehezebbé teszi a férfiak számára, hogy olyan pozícióba kerüljenek, ahol a nők fel tudnak nézni rájuk, ami kulcsfontosságú a csajozáshoz.

Magyarán és rövidebben: egy olyan világban élünk, ahol rövid idő alatt megváltoztak a játékszabályok, neked pedig úgy alakult, hogy érdemtelenül baromi előnyös pozíció jutott. Ezt te úgy érzékeled, hogy az összes nyominger, nyálcsorgató kan szánalmas módon ugrik minden füttyenésedre. A fiúk szempontjából meg ez úgy néz ki, hogy te egy **rva jó csaj vagy, és mázlijuk van, ha megszereznek. Javaslom, költözz Oroszországba, ahol 9 milliós nőtőbblet van, vagy valamelyik arab országba, ahol a nők versenyelőnyét intézményesített módon eléggé lefaragják. Ott megtapasztalhatod, milyen, ha nincs ez az idegesítő fiúbőség, meg túlzott szolgálatkészség. Ott rájönnél, hogy te is csak egy közönséges halandó vagy, akinek csak mázlija van, mert nőnek és szépnek született egy olyan világban, ahol túl sok a fiú, és ez nem a te érdemed, és semmiképp nem tart örökké.

"Nincs veled semmi baj, se a világ értelmes fiatal férfijainak a nagy részével, akik ugyanettől szenvednek;"

De igen is van manapság elég sok baj. Műszaki cégnél, több száz mérnök kollégám van (25-35között),és alig van valamelyiknek értelmes kapcsolata. Mind jófiúnak, meg rendes gyereknek tartja magát, és egy nézőpontból tényleg azok, kedvesek, udvariasak, okosak, jó munkával stb. DE egy randi miatt se képesek lemondani az esti több órás videójátékról,egy kondiba járást a haverokkal se lehet keddről szerdára átteni stb. Nem tudnak alkalmazkodni, együtt lenni a másikkal, attól, hogy megvesznek egy mozijegyet, vagy hétvégén ő takarít ki még nem jelenti azt, hogy mindent megtett a párja boldogságáért. Lehet, hogy le fognak húzni ezért a kommentért, de azért próbáltam érzékeltetni, hogy nem csak jófiúk és rosszfiúk vannak, árnyaltabb, hogy kinek mi számít.

#12

El vagy tévedve, ha azt hiszed, hogy azért, mert van annyi lehetőségünk a munkaerőpiacon és az élet más területén, mint egy férfinak és mert önálló életet élhetünk, mert nem vagyunk a tűzhelyhez és a bölcsőhöz láncolva, felborult volna bármi. Ha nem esett volna le az írásomból, az, hogy fel tudok-e nézni valakire és az, hogy az illető mennyire lesz seggnyaló, nem attól függ, hogy milyen pozícióban van, mennyit visz haza hozzám képest, vagy mennyivel izmosabb nálam stb. Nyilván van egy határ, ami számomra is túl nagy szakadék, de én nem csapok hisztit, mert épp egy területen überelem a pasit. Az jól van úgy, maximalista vagyok, tudom, hogy amit csinálok olykor, az túl sok és nem várhatom el a páromtól, hogy pont ezekben a dolgokban felülteljesítsen. Én sem azért csinálom, mert magamon kívül bárkivel versenybe szeretnék szállni.

Pozíció, fizu, fizikum, önállóság ide vagy oda, a nőiességem nem ettől függ. Nőként viselkedek a magánéletemben és amennyire a barátaim és a családom visszajelzéseit kapom, stabil pont vagyok bármelyik hozzátartozóm életében, számíthatnak rám, ennek ellenére el tudom tőlük határolni magam kötelesség szempontjából és olykor a magam dolgaira figyelni -nekem is egy életem van, meg akarom valósítani mindazt, amit megálmodtam benne, persze nem mindenkin átgázolva, de azért ha az ember túl sokat enged, szétkapják. Megvannak a keretek, amiket nem lépek át senkinek és megvan a magam élete, mert felnőtt nő vagyok és szeretném, ha olyasvalaki lenne a párom, aki úgy állja a sarat férfiként, mint én nőként és hozza azokat a "férfias" jellegzetességeket a kapcsolatba, amitől mellette méginkább nőnek érezhetem magam. Bár egyedül is annak érzem magam, csak értitek, sakkozni is csak úgy lehet, ha mindkét fél elfogadja, hogy ki lesz a fehérrel és ki a feketével, a fehér attól még fehér marad, csak elcsesződik a játék, ha a fekete nem akar fekete lenni az aktuális helyzetben.

Így vagyok a magam életével és a párom életével, megvan a magamé, szeretek nő lenni, szeretek ilyen lenni. Ezt pedig nem szándékozom egy kapcsolatban összeolvasztani egy más élettel egy az egyben, vagy egy más személyiséggel, ez adja a dolog pikantériáját, színességét és ezért tudjuk egymást tisztelni. Mert nem összeolvadunk, hanem együtt vagyunk, kéz a kézben. Nyilván ezt nem csak nekem kell akarnom. Ha valaki velem össze akar olvadni (alárendeli magát nekem vagy a kapcsolatnak), számomra ez unalmas lesz és nem éri meg. És megjelenik egy fölösleges stresszfaktor az életemben, ami abból fakad, hogy van egy ember, akinek túlságosan befolyásolom a döntéseit és tönkre is tudom tenni (nem akarom! -de a lehetőséget megadja rá), ki tudom alóla rántani a talajt, mert értem otthagyná a melót, értem kockáztatná az állását a munkaidőben csevegéssel, értem lemondaná az edzést, értem lemondaná a haveros találkozásokat és lehet, hogy egy-egy alkalom belefér, de hamar elindul az ember a lejtőn és gyűlik a feladat, a pocak, a tartalmatlan idő, csökkennek a baráti kapcsolatok, csökken a szabad tér és az az ember rám lesz utalva. Na, ez az a stressz, amit nem akarok az életembe. Mert ott van a fejem fölött Damoklész kardja, hogy ki tudja, milyen nehéz lesz a másiknak bármelyik döntésem a magam életében és ki tudja, milyen hatással lesz rá. Ez egyszerre idegörlő és unalmas is. Hiszen ki akarja azt, hogy viselkedjen bárhogy, akkor is ugyanúgy viszonyuljanak hozzá és úgy érezze, neki mindent szabad, mint egy elkényeztetett gyereknek? Én nem, én egy ilyen helyzetben elvesztem az érdeklődésem, mert ez egyszerre nyomasztó és egyszerre ott van az is, hogy "áh, úgysem kell alkalmazkodnom, neki minden jó, amit mondok"... Közben meg életeket tehetek tönkre, mert így nem csak magamért felelek. Számomra ez ebben az egészben a visszataszító.

Srácként mondom nagyon visszataszító a "needy" viselkedés. Pont ez az hogy mindent alárendelnél a nő boldogságának, lesnéd minden kívánságát.

Az nem rosszfiú tulajdonság hogy valakinek van önbizalma és határozott, jó a humora stb. és a nők ezt szeretik általában. És akikben meg ez nincs meg hajlamos hibáztatni a másik nemet mert hogy nekik csak a rosszfiúk kellenek.

23/f

Még hogy mindent. XD Kis bolondok.

Aki valóban mindent megtesz, azt imádják. Engem vadásznak, pedig csak magamat adom, szeretem őket.

Még hogy a rossz fiúk kellenek. XD Egy ember se képes ellenállni a végtelen szeretetet, megértést, stb sugárzó embereknek.

"Aki valóban mindent megtesz, azt imádják. Engem vadásznak, pedig csak magamat adom, szeretem őket. "

A neved alapján te nő vagy, innentől kezdve tök hiteltelen, amit írsz. Te más helyzetben vagy, egy nő máshogy (ezerszer könnyebben) talál párt, mint egy pasi.