Hölgyek! Mi a visszautasítások leggyakoribb oka?

Első, ez nagyon szép, viszont gyakorlatilag lehetetlen eljutni odáig 10-ből 9 lánynál, hogy megismerjen, ha amúgy nem vagy kifejezetten az esete. Bárhol próbálkozol, az nyomulás. Ha valamilyen közösségi oldalon mégis elkezdtek beszélgetni, legtöbbször abban sincs sok köszönet. Egyszavas válaszok, mosolygós emoji, jó esetben "és te?" kérdés... Gyakorlatilag lehetetlen elérni, hogy felkeltsd az érdeklődését irántad.

Szóval kérdező, igen. Az esetek legalább 90%-ában bizony a külsőd miatt utasítanak el.

2# Nem tudom, nekem mindig volt legalább néhány srácismerősöm aki így akadt innen-onnan, mondjuk nyilván nem Facebookon írtak rám vadidegenként. Hanem leginkább munkahelyről, barátok behozták a társaságba a számomra idegen barátaikat, internetes fórumon (akár itt) elkezdtünk beszélgetni semleges témákról aztán jóban lettünk... Nem jöttem össze eddig az összes srácismerősömmel, de azért 1-2-vel igen :D (És nem feltétlenül azzal, aki éppen a legjobban nézett ki az összes ismerősöm közül.)

Az, hogy Facebook-on ráírsz egy idegenre, az ugyanaz a kategória, mintha a buszmegállóban szólítanád le.

"Ez valóban agy van?" Ez egy Freudi elszólás volt? ;) Mert a helyes válasz - részemről - és szerintem mások részéről is - maximum nem tudják megfogalmazni - az agyuk miatt van az elutasítás.

A gondolkodás mód. Ha elmegyek egy randira, feltételezhető, hogy a külsőségek megállapításán már rég túl vagyok, ezért is jöhetett létre a randevú. De az elutasítás már csak is a férfiú belső gátjai miatt lehet. Nem egyeznek a nézetek, rossz (szerintem) a felfogása, van, akinek a politikai nézetek is számítanak, vagy a vallásiak. Vagy, hogy egyáltalán vannak e nézetei hisz-e és foglalkozik is e bármilyen komoly témával, ami az élet kérdéseivel foglalkozik. Szóval erősen az életszemlélete az, ami a perdöntő.

Ha arra vagy kíváncsi, hogy esetleg miért utasítok el adott esetben egy közeledő pasit az utcán, nos annak semmi köze sem a külsőségekhez, sem a belsőhöz. Ott konkrétan nem vagyok kíváncsi az emberre.

Már régóta nem vagyok szingli, de pár éve, mikor még az voltam én is más ember voltam. Tele félelmekkel, előítélettel. Szerintem, és, ha teljesen őszinte akarok lenni, a saját félelmeim miatt utasítok vissza egy akár szimpatikus arcot. Félek a csalódástól, hogy nem olyan amilyennek gondolom, és bármilyen koholt kifogást könnyen találhat egy félő ember. Én a magam részéről biztonságosabbnak ítéltem meg a netes ismerkedést, mert ha kell elbújhatok, ha olyannal akadok össze aki nagyon gáz, törölhetem, tilthatom, tehát biztonságosabb. És egyben a legnagyobb LUTRI is. :)

Nálam az elsőszámú, állandó, ami ellen senki nem tud semmit tenni: van párom.

Ettől elvonatkoztatva... (Tegyük fel, hogy szingli vagyok)

Nem sok pasi próbálkozik be nálam, életem során ha volt 10, akkor durván sokat mondtam.

Amikre emlékszem, hogy mi volt a bajom velük (lehet, hogy egyre több is igaz ezek közül):

- creepy közeledés

- játszmázás

- az összes létező nőnemű ismerősénél próbálkozott, köztük éppen nálam is, hátha összejön a nagy számok törvénye alapján

- 0 közös érdeklődésünk volt

- ömlött a szájukból a mocsok, amint megtudta, hogy van valakim

"A legtöbb férfi szerintem, azt gondolja, hogy ha nem kell egy nőnek, akkor tuti, hogy a külseje miatt lett visszautasítva."

Ha egy srác később megkérdezi az okot, az esetek többségében ezt a választ is fogja kapni.

"Pont a mai világban hallani a legtöbbet a nőktől, hogy nem számít a külső..."

A mai világban mindenki a látszatra épít, hogy magáról jó képet fessen. Elég kevés ember vállalja fel, hogy tényleg nagyon számít neki a külső.

"Ennek ellenére a férfiak nagy része csak a külsejével foglalkozik a belső tulajdonságokkal pedig nem, holott azt is kellene fejleszteni biztosan..."

Ha nem a külsővel lehetne sikert elérni, akkor nem a külsőt fejlesztenék a férfiak. A helyzet az, hogyha nem a külső számítana jobban, akkor nem lennének bántalmazó kapcsolatok, nem a helyes-sportos srácokkal lépnének félre a nők és nem velük akarnának összejönni és még sorolhatnám.

(Az csak személyes tapasztalat, hogy amíg nem figyeltem a külsőmre, nem voltam túl sikeres. Amikor nekiálltam figyelni és dolgoztam rajta, hirtelen mindenki elkezdte értékelni a belsőm... Na, ennyire a belső a lényeg.)