Eddigi együttélős kapcsolataidban volt már teljesen problémamentes? Mik voltak a leggyakoribb problémák? Mennyire befolyásolták a kapcsolatok kimenetelét?

A leggyakoribb probléma a kommunikáció hiánya. Amikor a partnerem a vitában vesztésre állt, akkor mindig annyival el volt részéről intézve, hogy "jó, hagyjuk az egészet". Mindig ez volt, sosem lehetett senkivel normálisan megbeszélni semmit sem, kivéve, ha nekik volt igazuk. Akkor aztán verdesték a mellüket. Kivétel nélkül mindig én játszottam a toleráns, megértő, empatikus szerepet, a nekik viszont sosem számított, hogy nekem is vannak érzéseim. Gyakran ok nélkül is odaszúrtak valamit, szították a tüzet, más szemében a szálkát észrevették, sajátjukban a gerendát sem.

Untig elég lett a párkapcsolat címén futó idiótaságokból, egy jó darabig nincs arra szükségem, hogy fölösleges köröket fussak, s az egész napom idegeskedésből és lelkiismeret-furdalásból álljon.

Egy problémás együttélős kapcsolatom volt.

Alapból nem illettünk össze igazán, ennek tetejében ő meg még meg is akart változtatni, mert folyton kritizált, húzta lefelé az amúgy sem túl sok önbizalmamat. Persze e

z nem tarthatott a végtelenségig, végül elfáradtam és szakítottam.

Én eddig csak egy párommal laktam együtt, de sajnos azt kell mondanom, hogy szinte csak rossz tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban.

A legfőbb gond az volt, hogy ő dohányzott, én pedig nem. Ezzel a problémával addig meg tudtunk birkózni, amíg nem éltünk együtt, viszont összeköltözés után azonnal mindennapi vita lett, ugyanis ő minden alkalommal bent gyújtott rá a lakásban, minden szobában éreztem azt az undorító szagot, még arra sem volt tekintettel ha éppen kiterítettem a frissen mosott ruhákat, nem volt hajlandó kompromisszumot kötni (én pl. nem arra kértem, hogy ne dohányozzon egyáltalán, hanem csak az erkélyre kellett volna legalább kimennie, de ősz-tél volt hideg volt, és nem volt kedve felöltözni) ezért bent a lakásban oldotta meg ezt a problémáját, rám pedig egyáltalán nem volt tekintettel.

A másik dolog ami rengeteg vitát szült köztünk: mindketten egyetemisták voltunk, én bejártam az óráimra, volt, hogy reggel 8ra mentem suliba és délután 5re értem csak haza, ő pedig még akkor is aludt, éjszaka pedig hajnal 4ig fent volt, filmezett hangosan zenét hallgatott nem tudtam tőle aludni, folyamatosan kimerült voltam... emellett nem takarított soha, nem főzött, nem rakott rendet, nem ment le a boltba soha, semmit nem csinált, csak aludt egész nap, játszott, evett és cigizett. Az agyamra ment... Gondolom mondanom sem kell, hogy februárban kirúgták az egyetemről is, így a szülei nem finanszírozták tovább a bérleti díj rá eső részét, nekem kellett munkát vállalnom, hogy eltartsam kettőnket.

Rengeteget vitatkoztunk, semmiben nem egyeztünk meg, kevés jó emlékem van arról a fél évről míg együtt laktunk, pedig előtte 2 évig jártunk és az összeköltözésig sosem voltak gondjaink. Igaz az a mondás, hogy az emberek lakva ismerik meg egymást.

Áprilisban szakítottunk, ő visszaköltözött a szüleihez, én pedig kerestem egy másik albérletet.