Miért erőlteti belénk a társadalom a párkapcsolatokat?

Senki nem erőltet semmit. Ha egyedül akarsz lenni, jogod van ahhoz, hogy egyedül legyél.

Nem mondod komolyan! Most beléd van eröltetve egy párkapcsolat? Mégis, ki eröltette beléd? Miért nem huzza már ki? Felháborito! Jelentsd fel! Bár mig esetleg kiloghat belöled egy része. kellemetlen utcára menni. Feltünö.

Köszi a kérdést, engem is érdekel. Ha valakinek nincs párkapcsolata, mert mondjuk egy komolyra vár vagy egyáltalán nem is vágyik a dologra, mert más tölti ki az életét, akkor egyből az a téma minden családi összejövetelen vagy a barátokkal, hogy "mikor lesz már...?", "nézd azt a helyes pasit/szép csajt", osztogatják a tanácsokat, próbálják megfejteni, hogy mi veled a probléma... Szerintem azért erőlködnek sokan minden áron pasit/nőt szerezni (lásd: gyk), mert tényleg jó, ha van valaki, akinek tetszel és bókol neked, számíthatsz rá, nem bszogat, nem kritizál, mint mások (okkal). Aztán egy idő után nála is feloszlik a rózsaszín köd és meglátja a problémáidat, ami miatt mások is bszogattak. Erre ahelyett, hogy magadba néznél és a hibáid kijavításán dolgoznál nyilván a könnyebb utat választod és elkönyveled, hogy "na, nem ő volt a nagy ő", és keresed a következőt.

Mindenhol? Nekem nem tűnt fel. Szerintem csak te váltsd le az érdeklődési köröd, ne lógj társkeresőkön, facebook-on unfollow-old az olyan tartalmú oldalakat, ne állj szóba olyan emberekkel, akik csak a párkapcsolatukról tudnak beszélni, és fókuszálj másra. Senki sem erőltette beléd, csak te kattogsz ezen.

Nem unjátok még, hogy naponta vinnyogtok ezen? Soha nem volt még ilyen szabad generáció a világon, de nekem úgy tűnik, mégis boldogabbak azok, akiket fiatalon tényleg megvetett a társadalom, ha 25 éves korukig nem házasodtak és szültek gyereket, vagy éppen elváltak később.

Ha ilyenek a családi összejövetelek, akkor nem járok a családi összejövetelekre.

Az ösztönös biztonságra törekvés megnyilvánulása egy törzsi közösségben, pontosabban ennek jelenkori hagyatéka. Amikor az ember közösségekbe szerveződött, egy újfajta túlélési öszöne jelent meg: a szociális túlélésé. Ha befogadnak a közösségbe, nagyobb biztonságban vagy, mint egyedül. A közösség akkor fogad be, ha alkalmazkodsz, olyan vagy, mint annak tagjai. Ez sok generáción át normákat, hagyományokat teremt, és az ezekhez való hasonlulás a törzsben maradás, átvitt értelemben a biztonság jelképévé válik. Legalábbis szerintem valami ilyesmi az alapja.

Én pont azt látom, hogy a "szingli lét" a menő.