Miért fogjátok fel ennyire tragikusan a párkeresést és a visszautasítást?

Sosem értettem, miért kell a másikat korholni, ha nem téged választ. Miért kell valakit elmondani mindenféle válogatós, szar embernek, ha ő úgy látja, hogy nem illetek össze és miért kell azt mondani, hogy el van szállva magától? Miért kell folyamatosan azzal gúnyolódni, hogy hercegnő, elkényeztetett, beképzelt, lenéző, ha egyszer nem az?

Igen, válogatok én is. Igen, utasítottam vissza normális embereket, mert normálisnak lenni nem egyenlő azzal, hogy tetszel a másiknak és veled akar lenni, kettesben, egy intim kapcsolatban. Még barátságban sem feltétlen. Nem nézek le embereket, mert nem azt az utat járják, amit én vagy nem azt érték el/akarják elérni, mint én. Én sem értem el olyan sokat, engem is lehetne miért felelősségre vonni, mert sokat beletettem az életembe, de egységnyi idő alatt biztosan van, aki messzebb jutott nálam. Szeretnék egy olyan társat, aki hasonlóan él, mint én, tetszik nekem, szeretném, ha a párom egy jó példaként állna mellettem a nehéz napjaimon, ahogy én is mellette fordítva, szeretnék olyan életet élni olyan társsal, amiért mindeddig küzdöttem és ezután is fogok-örömmel. Szeretném kívánni a párom, szeretném magam úgy érezni, mint egy hölgy mellette. Szeretném, ha tisztelne és kölcsönösen felnéznénk egymásra és úgy gondolom, ezt én a magam viselkedésével kiérdemeltem és ezt mindennek tartom, csak nem beképzeltségnek.

A legtöbb ember egy visszautasítást mégis úgy vesz, hogy ő "kevés" és minden áron be akar férkőzni a másik életébe akkor is, meg sem kérdezve a másikat, hogy neki mi a jó. Viszont a választáshoz és a megfelelő élethez mindenkinek joga van. Más az, ha valaki lenéz másokat szerintem és egy arrogáns, emberileg defektes személyről van szó. És más az, ha valaki egyszerűen más értékeket tart fontosnak, más társaságot szórakoztatónak, más embert vonzónak és a többi. Tudom, hogy sok ember sok dologban nagyon esztelen elvárásokat állít. De én és az általam ismert emberek többsége nem ilyen. Mi csak úgy akarunk élni, hogy boldogok legyünk és ebbe az életbe vagy passzol valaki, vagy nem.

Sokféle embert ismerek, sokfélét kedvelek, van akit jobban, van, akit kevésbé. De nincs mindenkire nekem sem időm, még azokra sem, akikre szeretnék szánni. Szerintem nem lehet sem engem, sem mást hibáztatni azért, hogy megválogatja, kiket tart közeli barátként számon és kit akar rendszeresen az életében látni, ápolva vele a kapcsolatot. Így van ez az ismerkedéssel, párkereséssel is, sőt, mivel monogámok vagyunk itt többségben, ott ez fokozottan igaz.

Nem azért, mert bárki több a másiknál vagy magasabbrendű. Hanem mert keressük azt, akikkel boldog és kiegyensúlyozott életet élhetünk. Ha az diplomás, akkor azzal. Ha az sportol, akkor azzal. Ha annak kocsija van, akkor azzal. Nem, nem azért, mert vannak ilyen egzakt kikötéseim, vagy ezek alapján kizárogatok embereket. Hanem mert az adott illető tesz boldoggá és nem paraméterről paraméterre haladva választottam, csak... Ő tetszett meg. Én sem vágyok pl kifejezetten gazdagokra vagy elit értelmiségiekre. Egyáltalán nem. De nem tudok és nem is akarok olyannak hűséget fogadni és olyanra időt szánni, akivel például nem tudunk olyan minőségben beszélgetni, ami boldoggá tenne és ami feltöltene. Ahogy olyannal sem leszek, akit nem kívánok, nem vágyom rá, hogy hozzábújjak, hogy szeretkezzünk... Egy rossz társ rosszabb az egyedüllétnél...

Boldog, tartalmas életet választani pedig mindenkinek joga van.

Én is csak a magam (vélt?) szintjén keresgélek és bízva bízom, hogy amit nyújtani tudok, az a másik igényszintjét majd megugorja. Ha nem, akkor joga van tovább keresni, bármilyen is ő, nekem meg jogom van ahhoz, hogy senki mást ne válasszak, ha nem tetszik a választék. Vagy ha nincs választék. Nyilván ha hasonló teljesítményt produkál az ember, mint amit vár, nagyobb esélye van a sikerre... Ettől nem lesz senki beképzelt. A beképzeltség ott kezdődik, hogy valakit kevesebbnek tartasz, mint embert. Nem ott, hogy nem megfelelőnek valamilyen szerep betöltésére az életedben. Teljesen természetes, ha az embert visszautasítják. Ahogy nem dolgozhat mindenki mindenhol és nem élhet senki sem mindenhol, nem lehet bárkinek bárkivel közös jövője és nem lehet mindenki mindenkinek az élete része.

Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett. Tényleg kíváncsi vagyok rá, hogy miért kell haragudnotok ennyire egymásra és egymás nemére miért kell gyűlölködő megjegyzéseket tenni ezért?