Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért fogjátok fel ennyire tragikusan a párkeresést és a visszautasítást?
Sosem értettem, miért kell a másikat korholni, ha nem téged választ. Miért kell valakit elmondani mindenféle válogatós, szar embernek, ha ő úgy látja, hogy nem illetek össze és miért kell azt mondani, hogy el van szállva magától? Miért kell folyamatosan azzal gúnyolódni, hogy hercegnő, elkényeztetett, beképzelt, lenéző, ha egyszer nem az?
Igen, válogatok én is. Igen, utasítottam vissza normális embereket, mert normálisnak lenni nem egyenlő azzal, hogy tetszel a másiknak és veled akar lenni, kettesben, egy intim kapcsolatban. Még barátságban sem feltétlen. Nem nézek le embereket, mert nem azt az utat járják, amit én vagy nem azt érték el/akarják elérni, mint én. Én sem értem el olyan sokat, engem is lehetne miért felelősségre vonni, mert sokat beletettem az életembe, de egységnyi idő alatt biztosan van, aki messzebb jutott nálam. Szeretnék egy olyan társat, aki hasonlóan él, mint én, tetszik nekem, szeretném, ha a párom egy jó példaként állna mellettem a nehéz napjaimon, ahogy én is mellette fordítva, szeretnék olyan életet élni olyan társsal, amiért mindeddig küzdöttem és ezután is fogok-örömmel. Szeretném kívánni a párom, szeretném magam úgy érezni, mint egy hölgy mellette. Szeretném, ha tisztelne és kölcsönösen felnéznénk egymásra és úgy gondolom, ezt én a magam viselkedésével kiérdemeltem és ezt mindennek tartom, csak nem beképzeltségnek.
A legtöbb ember egy visszautasítást mégis úgy vesz, hogy ő "kevés" és minden áron be akar férkőzni a másik életébe akkor is, meg sem kérdezve a másikat, hogy neki mi a jó. Viszont a választáshoz és a megfelelő élethez mindenkinek joga van. Más az, ha valaki lenéz másokat szerintem és egy arrogáns, emberileg defektes személyről van szó. És más az, ha valaki egyszerűen más értékeket tart fontosnak, más társaságot szórakoztatónak, más embert vonzónak és a többi. Tudom, hogy sok ember sok dologban nagyon esztelen elvárásokat állít. De én és az általam ismert emberek többsége nem ilyen. Mi csak úgy akarunk élni, hogy boldogok legyünk és ebbe az életbe vagy passzol valaki, vagy nem.
Sokféle embert ismerek, sokfélét kedvelek, van akit jobban, van, akit kevésbé. De nincs mindenkire nekem sem időm, még azokra sem, akikre szeretnék szánni. Szerintem nem lehet sem engem, sem mást hibáztatni azért, hogy megválogatja, kiket tart közeli barátként számon és kit akar rendszeresen az életében látni, ápolva vele a kapcsolatot. Így van ez az ismerkedéssel, párkereséssel is, sőt, mivel monogámok vagyunk itt többségben, ott ez fokozottan igaz.
Nem azért, mert bárki több a másiknál vagy magasabbrendű. Hanem mert keressük azt, akikkel boldog és kiegyensúlyozott életet élhetünk. Ha az diplomás, akkor azzal. Ha az sportol, akkor azzal. Ha annak kocsija van, akkor azzal. Nem, nem azért, mert vannak ilyen egzakt kikötéseim, vagy ezek alapján kizárogatok embereket. Hanem mert az adott illető tesz boldoggá és nem paraméterről paraméterre haladva választottam, csak... Ő tetszett meg. Én sem vágyok pl kifejezetten gazdagokra vagy elit értelmiségiekre. Egyáltalán nem. De nem tudok és nem is akarok olyannak hűséget fogadni és olyanra időt szánni, akivel például nem tudunk olyan minőségben beszélgetni, ami boldoggá tenne és ami feltöltene. Ahogy olyannal sem leszek, akit nem kívánok, nem vágyom rá, hogy hozzábújjak, hogy szeretkezzünk... Egy rossz társ rosszabb az egyedüllétnél...
Boldog, tartalmas életet választani pedig mindenkinek joga van.
Én is csak a magam (vélt?) szintjén keresgélek és bízva bízom, hogy amit nyújtani tudok, az a másik igényszintjét majd megugorja. Ha nem, akkor joga van tovább keresni, bármilyen is ő, nekem meg jogom van ahhoz, hogy senki mást ne válasszak, ha nem tetszik a választék. Vagy ha nincs választék. Nyilván ha hasonló teljesítményt produkál az ember, mint amit vár, nagyobb esélye van a sikerre... Ettől nem lesz senki beképzelt. A beképzeltség ott kezdődik, hogy valakit kevesebbnek tartasz, mint embert. Nem ott, hogy nem megfelelőnek valamilyen szerep betöltésére az életedben. Teljesen természetes, ha az embert visszautasítják. Ahogy nem dolgozhat mindenki mindenhol és nem élhet senki sem mindenhol, nem lehet bárkinek bárkivel közös jövője és nem lehet mindenki mindenkinek az élete része.
Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett. Tényleg kíváncsi vagyok rá, hogy miért kell haragudnotok ennyire egymásra és egymás nemére miért kell gyűlölködő megjegyzéseket tenni ezért?
válasza:Csalódtam enis eleget, sok próbálkozások rosszul sült el, mégsem vagyok besavanyidva, nem szidott s férfiakat. Próbálok határozottan és pozitívan állni a dolgokhoz.
Az meg nem elég ha valaki határozotnak mutatja magát, látszik rajta hogy nem az. Ezt meg az ember megérzi.
Persze könnyebb keseregni rajt, mint elfogadni,hogy nem mindenki jön össze mindenkivel.
N25
válasza:próbálkozom *
besavanyodva*
szidom*
Meg annyit, hogy a türelmemnek úgy néz ki meg is lett az eredménye.
válasza: válasza: válasza:Szerintem az a baj, hogy általában nem a másik által nyújtott dolgokat utasítják vissza, hanem lehetőséget sem adnak. Ha odaáll egy xy, aki nem néz ki jól, akkor már bukta is a dolgot, akármit tud nyújtani a kapcsolat terén.
A másik durva eset, hogy érzelmileg kihasználják a másikat. Közel engedik, támasznak használják, majd eldobják egy bocsi kíséretében. Szerintem ilyenkor teljesen jogos a másik fél olyan szintű minősítése, amit a másik fél nyújt.
Az írásodból pedig tényleg látszik, hogy komolyabb kudarcaid nem voltak. Oké, pár kiszemelted nemet mondott, de mellette voltak normális kapcsolataid. Akiket tényleg zavar a visszautasítás, azok általában bepróbálkoztak akár 100 embernél is és lazán vissza lettek utasítva úgy, hogy sokszor egy normális kapcsolatuk sem volt. Így valóban könnyű a problémát lazán kezelni. Nettó 500.000-es fizetéssel is könnyű egy 100.000-es fizetéssel rendelkező ember anyagi problémáit megválaszolni.
"Akkor kérdem én, hogy a valamire való, sikeres (de közülük sok kicsit sem jóképű) férfi ismerősöm miért osztja ezt a véleményt? A szakemberek miért osztják ezt a véleményt? A társasági életben sikeres, nem kirekesztett emberekk miért gondolkodnak így?"
Az általad említett SIKERES férfiak értelemszerűen nem a kudarcoktól szenvednek, hanem tele vannak sikerélménnyel. Egy visszautasításra jut minimum egy siker.
#14-es nagyon jó dolgokat írt! Tényleg mindenki úgy érzi, hogy ő aztán megmondja a tutit, amíg sikeres. Aztán ezek az emberek, amikor kicsit változnak a játékszabályok, csak pislognak. Ez az élet minden területére igaz.
A saját tapasztalataim az elmúlt időszakból, azokkal a lányokkal kapcsolatban, akik komolyabban érdekeltek:
- A lánynak volt pasija, de érezhető volt köztünk a dolog. Nem kevertünk, szétmentek, akkor lett komolyabb a dolog. Közös társaságban mindenki észrevette, hogy köztünk van valami, annyira látszott a szikra és a legtöbb ember szerint nagyon passzoltunk volna. Aztán bumm, kijött a sittről az exe és ugrott a karjaiba.
- Szintén egy olyan lány, akinek volt pasija. Csak haverilag kezdtem vele ismerkedni, meg is mondtam, hogy örülök a kapcsolatának. Bumm, vérszemet kapott kb. és nagyon megakart hódítani. Szerelmet vallott és hasonlók. Végül belementem, hogy okés, ha szétmennek, akkor összejöhetünk. Azt mondta, oké. Aztán egy hét múlva, hogy ő már nem szeret, elmúlt a dolog és a sráccal marad. A sráccal láttam közös beszélgetéseket. Amíg én érdeklődő és normális voltam, a srác teljes mértékben tolt a lány fejére...
- Nyáron megismertem egy lányt. Normális srácra vágyott, egyre közeledtünk egymáshoz. Végül találkozó, ami miatt elég sokat utaztam és elment a dologra 2 napom. Az eredmény semmi, merthogy élőben kb. nem másztam rá első alkalommal. Aztán összejött egy drogos sráccal, aki csak megdugta párszor és kidobta.
- Az előbb említett lány miatt nem voltam a toppon, barátilag megismertem egy lányt. Próbálta ápolgatni a lelkem, aztán előadta, hogy szeret. Mondtam, hogy nekem ez most nem pálya, de nyüstölt egy hónapig. Belementem. Amint kimondtam, hogy oké, találkozhatunk, visszalépett és nekiállt randizgatni egy sráccal. Közös ismerőstől kiderült, hogy a srác nagyon top pasi és a csaj nagyon rágerjedt, de semmibe vette a srác és nem is lett semmi.
- Ki voltam egy lány miatt, nem akartam túl komolyat. A lány futott egy srác után, aki egy éve semmibe vette. Összemelegedtünk, aztán beközölte, hogy mégsem akar semmit. Kiderült, hogy közben a közös társaságból randizgatott egy érzékeny sráccal, akit átvert és kidobta. Most egy helyes srácba lát bele mindent, aki közben más csajokat fűz.
Eleinte ezek a visszautasítások zavartak, mert velem tényleg boldogabbak lettek volna és én is. Most már nem zavarnak. Ha valaki szenvedni akar, hajrá. Pont ezekből a helyzetekből láttam meg, hogy sokkal jobb parti vagyok, mint a férfiak többsége. Emeltem az igényeimet és teljesen nemtörődöm lettem. Az eredmény: Most már utánam futnak a lányok és én vagyok az, aki semmibe veszi őket. Sokkal boldogabb vagyok.
Most már csak a fájdalmasan látványos képmutatás zavar. A legtöbb nő azt a szintet hozza, amiket írtam fentebb, miközben sorban panaszkodnak, hogy normális srácot akarnak. Ezért a normális srácok TELJESEN JOGOSAN háborodnak fel, hogy a képükbe hazudnak.
válasza: válasza:Most mit értünk sikeres alatt? Sikeres akihez sokan odamennek vagy sikeres akinek lesz is belőle valami?
Mert ha az előző akkor én is sikeresnek mondhatom magam mivel boltban dolgozok és rengeteg bókot kapok mindenféle barna bőrű munkás embertől és idős nénitől. De ha az utóbbit akkor meg egyáltalán nem mert csak egyetlen kapcsolatom volt, az is internetről.
Válogatok, igen ezt felvállalom. Nem jönnék össze bárkivel csak akire fel tudok nézni és tetszik is, van bennünk valami közös. Ezt szerintem a férfiaknak is így kéne csinálni és normális helyeken így is történik.
Legutóbb találtam végre valakit aki minden igényemnek megfelelt, bele is szerettem. Találkoztunk, beszélgettünk aztán faképnél hagyott, még egy viszlátot se kaptam tőle. Rosszul esik? Igen. Még nem is tettem túl rajta magam lelkileg,de ettől nem vagyok boldogtalan mert az élet más területén már megtaláltam a boldogságom. Tudom, hogy mit akarok kezdeni magammal a következő 50 évben. Hogyha nem találok még egy olyat aki megfelelne akkor egyedül folytatom, ha meg igen akkor szerencsésnek mondhatom majd magam.
válasza:#28-as reakciója a sikertelen pasikra tipikus.
Kap egy csomó bókot, de degradáló jelzővel illeti azokat, akiktől kapja. Még azokra is ráhúzza ezt, akik amúgy normálisak, normális hangnemben bókolnak, csak nem emelkednek ki az átlagból. --> Egy sikertelen férfi EGY BÓKOT SEM KAP.
Válogat, de kiemeli, hogy csak egy kapcsolata volt. --> Egy sikertelen férfinek esélye sincs válogatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!