Várjak egy olyan fiúra, aki törődik velem és igényli a sok együtt töltött időt, vagy adjam le ezt az igényt?

Megjegyzem, sose jártam tipikus jópasival, sőt, volt olyan barátom, aki kifejezetten csúnya volt, de én mégis beleszerettem. Tehát adok az átlagosnak, csúnyának is esélyt, ha a belső értékeit jónak találom! :)

Eddig minden barátommal azért jöttem össze, azért tetszettek meg, mert nagyon sokat beszélgettünk, sokat keresett, ha én kerestem is vevő volt a beszélgetésre, átdumált éjszakák, telefonhívások, egész napos chat-elések, találkozások, randik. Ezt maximum 3 hónapig bírják, utána bumm, hirtelen nem beszélünk annyit, mint eddig. Elmúlik.

És nem, nem azt várom el, hogy a munkája helyett meg még alvás közben is írjon, csak amikor ideje van, akkor örülnék, ha eszébe jutnék és beszélgetne velem bármiről. Például mindenkinek van a munkájában ebédszünete, meg amikor felkel és előveszi a telefonját, na meg lefekvés előtt is van ideje az embernek. Az sem baj, ha nem ír vissza egyből, mert van, hogy dolga van, de ne az legyen, hogy meg se nyitja, vagy megnyitja és úgy hagyja, vagy hogy kimarad egy nap beszélgetés nélkül.

És de, a személyes találkozók híve vagyok, de azt meg nem lehet mindig. Facebook-on beszélgetni sokkal kivitelezhetőbb, bárhol is vagyunk, mert akikkel jártam, mindnek volt mobilnete.

Ez eddig összesen 4 srác. És nem tudom, mit csináljak. Várjak egy olyanra, aki évek után, házasság és gyerekek után is sokat beszélget velem, törődik velem, érezteti, hogy szeret, vagy fogadjam el, hogy a fiúknak egyszerűen nincs szükségük erre és boldogtalanul éljek egy kapcsolatban?

Vagy van még remény?