Albérletben élő nőként jobb olyat keresni aki hasonló helyzetben van, vagy aki saját lakással rendelkezik?

És én még azt hittem, hogy nincsenek olyan nők, akik a eszerint akarnak párt keresni, hanem ez csak egy szánalmas pletyka...

Mi lenne, ha normális férfit keresnél, de komolyan? Amellett nincs semmi hánytorgatva. Ha meg van, pofán lehet bäszni és angolosan távozni.

Én sem költöznék oda semmi pénzért más ember lakásába, még akkor sem ha szerelmes vagyok belé. Mert egyszerűen nem tudnám elviselni, hogy itt minden az övé, és ő itt az úr.

Így hát a következő lesz, ha van lakása a kiszemeltnek, akkor megmondom neki, hogy adja ki, és költözzünk először egy közös albérletbe, ahol minden közös és közösen fizetünk mindent. Aztán ha komolyabbra fordul a dolog és házasság a terv, akkor veszünk közösen egy lakást.

Nekem lenne agyam és félretennék egyszerűen csak annyi pénzt, amivel bármikor tudok dobbantani, az első pár napra egy hotelbe, utána pedig albiba. Amíg jó nekem a férfinél, addig maradnék ott, ha nem tetszene, amit érzékeltet velem meg művel velem, akkor viszlát.

Barátnőmmel is így költöztem össze. Mondjuk itt nem volt szükség ilyesmire, sosem mondta semmire, hogy ez az ő kis birodalma, semmi ilyen súrlódás nem volt köztünk. De ott a pénz a számlámon, bármikor mehetek. Lassan már saját lakásba is. :)

Az én páromnak saját lakása van. Amikor ismerkedtünk sokáig fogalmam sem volt erről, mert nem jött így szóba. Egyetlen szempont volt, hogy ne az anyjával lakjon, hanem önálló élete legyen, és ha én látogatom meg, ne kelljen a családtagokat kerülgetni.

Én albérletben laktam és amikor komolyabb lett a kapcsolatunk és eljött az idő, hozzáköltöztem. Másfél éve lakunk együtt és egyetlen egyszer nem hánytorgatott, sőt, mindig úgy beszél a lakásról, hogy az a mi otthonunk. Ez teljesen emberfüggő. Nyilván ha egyetlen egyszer is kicsúszna a száján nyomós ok nélkül, hogy bezzeg én nála lakom, akkor aznap elkezdenék albérletet nézni. De ő nem ilyen. Normális férfiakkal kell ismerkedni, ennyit a titok.