Lányok, nők, ti is észrevettétek, hogy a normális férfiaknak nincs önbizalma, az idiótáké meg az egekben szárnyal?

Tehát ne is ismerkedjen a szolid mert ha nyomul.. vagy neten vergődik akkor elvágta magát.. mert akkor már mégsem szolid..

Így szépen egyik szolid nem sem talál egymásra míg mások élik a "tudatlan" tiszavirág boldogságú életüket tovább..

[link]

#21

Önkritikával rendelkező, érett, intelligens ember nem csinál ilyesmit, az biztos. Az belátja, hogy mennyire nonszensz random nőkre írkálni pl. Nem csak a tahó nagyszájú embereknek van túl sok önbizalma a tehetségéhez képest, hanem azoknak is, akik idegen csajokra nyomulnak meg alanyi jogon várnak csinos nőt... Azok is ugyanúgy el vannak maguktól szállva.

Nem azzal van a fő baj, hanem az utolsó lakótelepi proli kismiska is topmodell szépségű és megjelenésű nőket hajt. És ír nekik, hogy szió, mizu, hogy telt ma a napod...

Ehhez azért kell önbizalom, hogy valaki ennyire ne lássa a fától az erdőt. Legalábbis nekem még nem normális pasik írtak, hanem olyanok, akik még írni sem tudnak... És utána ha azt mondod, bocsi, de nem, akkor megy a durca.

Azért ehhez is kell önbizalom, hogy valaki elkezdjen is követelőzni.

@19: egyetértek. Pont így ismertem meg az összes eddigi barátnőm, mindegyikükkel hosszú kapcsolatom volt.

Sajnos ennek az ismerkedési módszernek van egy hátránya. Évek tudnak eltelni két kapcsolat között, mire rátalálok egy olyan gondolkodású nőre, amilyet te is leírsz.

Itt nagyon össze lettek mosva a dolgok.

Egy normális, intelligens embernek miért ne lehetne önbizalma?

Egy magabiztos ember miért kellene hogy hülye is legyen egyben?

Úgy állítod be, mintha az intelligenciából, kedvességből, illemtudásból az következne, hogy az ilyen ember csak határozatlan lehet.

Aki magabiztos az pedig nagypofájú hülye.

Holott a valóságban ez csak a nőkre mutogatás és irigység.

És hidd el a valóban rendes srácokat szeretik, értékelik és megbecsülik a nők.

#25: Amit leírsz az egy elég nagy hátrány, erre lenne jó megoldást találni.

Számítógépes hasonlattal élve gyakorlatilag az történt, hogy feltörték azt a rendszert, ami alapján a férfiak és a nők párt választanak (kiismerték a működését és ezáltal manipulálhatóvá tették) és most mindenkinek a lelkiismeretére van bízva, hogy ezzel vissza él vagy sem. Jelenleg azok állnak nyerésre, akik ezt megteszik.

#25

Ez igaz, én is a 4. évemet taposom egyedül. De valahogy nem tud zavarni, az élet nem csak férfiakból és nőkből áll. Nem azt mondom, hogy csak élni kell és jön a szerelem, mert a szerelem sajnos ritkán jön. De van, mikor egyszerűen az ember a teperésével meg azzal, hogy nagyon akarja a dolgot, magát teszi nevetségessé. És itt jön képbe az önkritika. Én is tudok ismerkedni, szoktam is. De megvan ennek a maga adekvát helye és módja. Én tiszteletben tartom azt, ha a másik nem mutat érdeklődést vagy jelet arra, hogy ismerkedjünk. Ezzel párhuzamosan pedig kezdek belefáradni, hogy az én akaratom nem tartják tiszteletben, hanem derült égből vagy visszautasítok valakit, vagy elmegyek randizni vele és igazából nincs jó válasz.

@28: én még csak a másodikat. Vagy lehet, hogy a harmadikat? Igazából már nem számolom.

Igen, az élet több, mint párkapcsolat, és elégedett vagyok az életemmel (nem vagyok az a típus, aki mindenre közli, hogy majd akkor fogja csinálni, ha lesz párja, addig meg punnyad egyedül).

Viszont azt vettem észre, hogy akik ennyire elengedik az egész párkeresést, azok egy idő után már bezárkóznak annyira, hogy esélyük esélyük se lesz párt találni.

Néha eltöprengek rajta, hogy elértem e már ezt (remélem, hogy még nem, még nem eresztettem ennyire el)