Mennyire jellemző a mai férfiakra a magabiztosság az élet legtöbb területén?

(És végre egy kérdés ebben a kategóriában, ahol nem egymás szidása megy.)

#21. nincs igazad. Nem vagyunk remeték, mégis az inviduel, az egyén te vagy. És igenis önmagunkból tudunk erőt meríteni, mint ahogy önmagunkat tudjuk lehúzni is. Saját példámból tudom, h olyan dolgot tud az ember megvalósítani, amiben senki sem hitt, se a szüleim, se senki. Mégis sikerült. Ez anyagi jellegű volt. Sokan még mai is csak néznek, hogyan? Úgy, h én tudtam, hogy megcsinálom. Magánéletemben is volt ilyen. Volt egy lehúzó párom, az összes önbecsülésem el akarta venni. Egy ideig ment is neki. De, egyszer azt mondtam, ne tovább, én ennél több vagyok. Lekakiltam a mesterkedését, figyelmen kívül hagytam. Nem lett szeretőm, nem lett senkim, csak megtanultam, h ne más embertől tegyem függővé az önértékelésem. Azóta erős vagyok, nincs semmi és senki, aki ezt elvehetné tőlem. Szóval, nem , nem kellenek a pozitív emberi visszacsatolások. Nekem már nincs szükségem rá, mert van önbizalmam és ezt nem másoktól kaptam, hanem magamtól.

#23: Ettől még ez nem megy mindenkinek. Az a baj, hogy hallottam olyan történeteket, amilyeneket most írtál a környezetemtől, de élőben máshogy látszottak a dolgok. A "senki sem hitt bennem" embereknél mindig ott volt valaki, aki bátorította őket és hitt bennük, csak idővel megfeledkeztek ezekről az emberekről. A lehúzó kapcsolatodról a környezetedben senki sem akart lebeszélni?