Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit lehetne tenni a társkeresőn tapasztaltak ellen?
Ugye adott, hogy a mai kor gyermeke szinte esélytelen ismerkedni 30 fölött, hiszen olyan vendéglátóhely már nincs, ahol leszólíthatsz valakit, az ellenkező nemből, aki tetszik. Egyrészt vagy párral vannak, vagy barátnőkkel, ha pedig egyedül, bedugott füllel zenét hallgat, esetleg lefelé nézve pötyög a telefonján. Marad a társkereső, ami nagyon zsákbamacska dolog lett. Egyrészt mindenki a magáról legjobban sikerült képet teszi fel - ami érthető, ugyanakkor megtévesztő is, mert nem azt látod élőben, mint aki a profilképről mosolyog rád. Másrészt itt is érződik a társadalomban tapasztalt rétegződés, elszigetelődés.
Férfiként azt tapasztaltam, hogy hiába vagyok udvarias, illemtudó, ezzel inkább kényelmetlen helyzetbe hozom a nőket. Sajnos vagy sem, én ebben nőttem fel - megadom a tiszteletet, kinyitom az ajtót, fel/lesegítem a kabátot. Viszont amit nem értek, hogy mi lett a normális értékrenddel?! Elfogadom, hogy szívesebben választanak párt a lányok azok közül, akik anyagilag gazdagnak számítanak és kockás hasukon lehet sajtot reszelni. De nem mindenki ilyen típus. Ráadásul az elvárással szemben amit "nyújtanak" közel sincs azonos mértékben. Volt, hogy több száz kilométert utaztam egy randiért - a nő kérése miatt. (előtte és utána hetekig beszélgettünk, leveleztünk, telefonáltunk, majd egyik napról a másikra lerázott - igazi indok nélkül).
Az az érzésem - a sokadik hasonló randi után - hogy a legtöbben félnek elköteleződni, vagy a sérült lelkiviláguk egyes pontjait próbálják ezekkel a társkeresőkkel pótolni. Volt, aki a külsejére volt érzékeny, elvárta, hogy bókolj, amíg talpra nem állt. A másik érzelmileg nem volt képes kimutatni az érzéseit, az utolsó fiókba pedig az érzelem és kapcsolatfüggők kerültek, akik két kedvesség után mint a ragacs, tapadnak az emberre. Nem állítom, hogy minden nő ilyen, azt sem, hogy különb, vagy hibátlan lennék, de félelmetes mennyire megváltozott a világ, pedig csak egy 10 éves kapcsolatom ért véget 2 éve. Túl vagyok a megrázkódtatáson, kész is állnék egy kapcsolatra, de a társkeresők már nemcsak anyagilag szívják le az embert, hanem a potenciális lehetőségek is - idegileg, vagy épp fizikailag. Esetleg a fiatalok vagy az idősebbek ezt mivel tudják magyarázni? Nagyon érdekelne a véleményetek - és persze komoly válaszokra számítok! Köszönöm!
F/36
Nem akarlak megsérteni, de sok butaságot írtál. Persze változott a világ, lehetne hozni ide a szülő-gyerek "bezzeg az én időmben" példákat, hogy mi minden volt más, de a legtöbb ilyen dolog csak képmutatás lenne. Olyan sokat nem változtak az emberek ezalatt a relatív rövid idő alatt, csak a körülmények változtak.
"Férfiként azt tapasztaltam, hogy hiába vagyok udvarias, illemtudó, ezzel inkább kényelmetlen helyzetbe hozom a nőket. Sajnos vagy sem, én ebben nőttem fel - megadom a tiszteletet, kinyitom az ajtót, fel/lesegítem a kabátot." Ezt meg nem tudom elképzelni. Szerintem itt kicsit sántít a story vagy valamit nem veszel észre, az is lehet, hogy nem az udvariassággal van baj, hanem egyszerűen kényelmetlen a jelenléted valamiért ezeknek a nőknek a számára. Bár most belegondolva, talán a kabát le/fel segítés lehet, hogy már egy kicsit sok vagy nem mindenki vevő rá. Mindenesetre ebből az jön le, hogy neked van egy berögződött stílusod, mert ebbe nőttél fel és esetleg ez a stílus sokaknak nem jön be. Ne bennük keresd a hibát. Ezzel nem azt mondom, hogy te vagy a hibás, bár nem ismerlek. Hanem azt, hogy ne gondolkodjál felesleges dolgokon, mert ezzel nem fogsz előre fele haladni. Ha látod, hogy ez a stílus nem nyerő, akkor csiszolj raja. Illetve ami szerintem nagyon fontos az a helyes önértékelés, valószínűleg ezen is van mit dolgozni.
Az emberek ösztönösen megérzik, ha érdekből vagy kedves és udvarias (lásd a több száz kilométeres utazást is - ilyet egy valóban határozott és önmagával tisztában lévő férfi nem csinál - a családtagjaimért vagy a legjobb barátomért utaznék ennyit, egy nőért, akivel sosem találkoztam, kizárt). Ajánlom a "No More Mr. Nice Guy" című könyvet a figyelmedbe.
A többi szerintem is butaság, miért nem lehetne ismerkedni élőben? 30 éves kor felett sem tilos társasági eseményekre, tanfolyamokra, rendezvényekre, koncertekre stb. járni és ott szóba elegyedni másokkal (még akkor is, ha barátnőkkel van ott valaki).
"Ha férfi vagy, akkor _mindig_ te vagy a hibás, nem tudtad?"
Nem hibás, hanem FELELŐS, ahogyan minden érett felnőtt ember vállalja a felelősséget mindazért, ami vele történik.
De pontozzátok le ezt is egy szintre a "nem lehet mit csinálni" válasszal, ami nagyon, de nagyon hasznos észrevétel volt. Vállalom érte a felelősséget. :D
Tulajdonképpen kérdésed megmagyaráztad a cím alatt kedves kérdező sorstársam.
Úgyhogy csak egy példával tudok élni miszerint elmentem egy randira Püspökladányba 100km-re, a nő kedves volt és bíztató, hazaértem és látom a face-n hogy kapcsolatba írta ki magát egy pasival aki mint utólag kiderült élettársa volt. Majd néhány hónap múlva meg is született a babájuk és én körülbelül az első-második hónapba estem vele. Nem semmi mi??) Ne várj ezektől a ribiktől semmi jót.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!