Tényleg igaz hogy a "jelentős férfi túlkínálat" miatt elszálltak maguktól a nők/lányok vagy ez csak egy őrült sztereotópia amit a sikertelen férfiak tömege skandál főleg ezen az anonim fórumon?

Az a része igaz, hogy túlkínálat van férfiakból, főleg a fiatal korosztályban, illetve a fiatal korosztálybeli nőkre.

Az a része viszont már nem igaz, sőt egy hiszti a lúzerek részéről, hogy a nők emiatt el lennének szállva maguktól. Miért lennének elszállva? Mindenki a lehetőségeihez mérten a legjobbat akarja magának mindenből. Ha van valakinek 10 millió forintja autóvásárlás célra, akkor annak megfelelő minőségűt fogja venni. Ha csak 1 millió forintja van, akkor meg olyan árkategóriában vesz, olyan minőségűt. Miért lenne elszállva magától, aki ha megteheti, ne venne magának egy jobb kocsit? Ugyanígy miért lenne elszállva magától, aki egy jó pasit választ egy átlagos helyett, ha olyan jelentkező is van?

Nőként válaszolok, tudom, ez így nem megbízható, mert minden nő úgy gondolja, hogy nem vár sokat, akkor is, ha ez nincs így...

Szerintem nem igaz. Ami engem illet, nekem nem volt olyan kamaszkorom, hogy már akkor is omlottak utánam, vagy népszerű lány lettem volna. Sok dolgot nem értem ugyan el az életemben, de ahogy felnőtté cseperedtem, elég sokat harcoltam a magam démonjaival, tévedtem, hibáztam... Bizonyára fogok is nagyon sokat.

Úgy gondolom, két lábbal a földön állok és nem felejtettem el sem azt, hogy merre tartok, sem azt, hogy honnan jöttem. Valóban sok elismerő megjegyzést kapok, ami főleg az alakomra, arcomra, külsőmre irányul és természetesen ez hízelgő... Viszont ha eleve adott tulajdonság, azért nem tudtam magam miatta felsőbbrendűnek gondolni, ha szerzett, akkor pedig pont azért, mert tudom, hogy mennyire meggyűlt nekem is a bajom vele, mire elértem, vagy mialatt fejlesztettem. Legyen az az alakom, a bőröm minősége, a nyelvtudásom vagy bármi. Nem nézek le embereket, mert nem azt az utat járják, amit én vagy nem azt érték el/akarják elérni, mint én. Én sem értem el olyan sokat, engem is lehetne miért felelősségre vonni, mert sokat beletettem az életembe, de egységnyi idő alatt biztosan van, aki messzebb jutott nálam.

Nem viselkedtem lekezelően senkivel, de igenis el tudom ismerni magamban a munkámat, a képességeimet és nem gondolom, hogy ez beképzeltség lenne. Szeretnék egy olyan társat, aki hasonlóan él, mint én, tetszik nekem, szeretném, ha a párom egy jó példaként állna mellettem a nehéz napjaimon, ahogy én is mellette fordítva, szeretnék olyan életet élni olyan társsal, amiért mindeddig küzdöttem és ezután is fogok-örömmel. Szeretném kívánni a párom, szeretném magam úgy érezni, mint egy hölgy mellette. Szeretném, ha tisztelne és kölcsönösen felnéznénk egymásra és úgy gondolom, ezt én a magam viselkedésével kiérdemeltem.

Az a baj, hogy a legtöbb férfi egy visszautasítást úgy vesz, hogy ő "kevés". Viszont a választáshoz és a neki megfelelő élethez mindenkinek joga van. Más az, ha valaki lenéz másokat szerintem és egy arrogáns, emberileg defektes ember. És más az, ha valaki egyszerűen más értékeket tart fontosnak, más társaságot szórakoztatónak, más embert vonzónak és a többi. Tudom, hogy sok nő sok dologban nagyon esztelen elvárásokat állít. De én és az általam ismert nők többsége nem ilyen. Mi csak úgy akarunk élni, hogy boldogok legyünk és ebbe az életbe vagy passzol valaki, vagy nem. Ez olyan dolog, hogy én nem nézek TV-t. Mert nem érdekel, nem arra van szükségem, nem azt választom, mint szórakozás, ha már nekem is 24 órából áll a nap. Le tudok ülni elé és nézni, nem vetem meg azt sem, aki szereti... De nem hoz lázba.

Így vagyok az emberekkel is. Sokfélét ismerek, sokfélét kedvelek, van akit jobban, van, akit kevésbé. De nincs mindenkire nekem sem időm, még azokra sem, akikre szeretnék szánni. Szerintem nem lehet hibáztatni azért, hogy megválogatom, kiket tartok közeli barátként számon és kit akarok rendszeresen az életemben látni, ápolva vele a kapcsolatot. Így van ez az ismerkedéssel is.

Nem azért, mert én több vagyok vagy magasabbrendű. Hanem mert keresem azt, akikkel boldog és kiegyensúlyozott életet élhetek. Ha az diplomás, akkor azzal. Ha az sportol, akkor azzal. Ha annak kocsija van, akkor azzal. Nem, nem azért, mert vannak ilyen egzakt kikötéseim, vagy ezek alapján kizárogatok embereket. Hanem mert az adott illető tesz boldoggá. Én sem vágyok pl az elitre meg a selyemfiúkra. Egyáltalán nem. De nem tudok és nem is akarok olyannak hűséget fogadni és olyanra időt szánni, akivel például nem tudunk olyan minőségben beszélgetni, ami boldoggá tenne és ami feltöltene. Ahogy olyannal sem leszek, akit nem kívánok, nem vágyom rá, hogy hozzábújjak, hogy szeretkezzünk... Egy rossz társ rosszabb az egyedüllétnél...

Boldog, tartalmas életet választani pedig mindenkinek joga van.

Én is csak a magam igényszintjén keresgélek és bízva bízom, hogy amit nyújtani tudok, az a másik igényszintjét majd megugorja. Ha nem, akkor joga van tovább keresni, bármilyen is ő. Nyilván ha hasonló teljesítményt produkál az ember, mint amit vár, nagyobb esélye van a sikerre... Ettől nem lesz senki beképzelt. A beképzeltség ott kezdődik, hogy valakit kevesebbnek tartasz, mint embert. Nem ott, hogy nem megfelelőnek valamilyen szerep betöltésére az életedben

Nincs ilyen.

Egyrészt általános társadalmi jelenséget nem lehet rávetíteni az egyénre.

Egy csúnya, kövér lány számára nincs férfitöbblet. Egy nagyon jóképű, vonzó személyiségű fiú pedig mindig könnyen talál barátnőt.

Az, hogy mennyire egyszerű párt találni, sokkal inkább múlik a konkurencián, tehát a veled azonos neműeken. (Lásd: egy jó pasi/jó nő nem lesz szingli.)

A férfitöbblet első következménye az lenne, hogy egyre jobbak akarnak lenni a férfiak. Jobban odafigyelnek a testükre, a ruházatra, ápolják a hajuk, a bőrük. Igyekeznek megfelelni a társadalmi elvárásoknak (jó állás), udvariasak, figyelmesek. Kihozzák magukból a maximumot.

A nőknek nem nőnek az igényei: egyszerűen könnyebb jó pasit találni, ha többen vannak. Senki nem fogja több jelentkező közül a gyengébbet választani.

Amíg nincs motiváció a fiúkban, hogy jobbak legyenek, és tízből kilenc tojik rá, hogy hogy néz ki, hány kiló, mit tud nyújtani egy nőnek, addig nincs férfitöbblet. Amíg a kövér, igénytelen pasik (vagy 40 éves, vagy alkesz, vagy...) is arra várnak, hogy a nagy számok törvénye alapján jut majd nekik is egy csinos, vékony lány, addig kimondottan női többletről beszélünk.

#4-5 nagyon szépen megfogalmazta, hogy nem egy ezer pontos listában foglalt konkrét, egzakt elvárásokról van szó. Hanem arról, hogy valakivel boldogok vagyunk és összepaszol az életünk vagy sem.

Sokan a visszautasítást úgy értelmezik, hogy kevesek és nem felelnek meg. Mások pedig a nőkre vetítik ki, hogy túl magasak az igényeik.

A más értékek, érdeklődés nem jobbat vagy rosszabbat, többet vagy kevesebbet jelent. Hanem csak mást, ami illeszkedik a sajátunkba.

Kellő önismeret és figyelem, a másik fél igényeinek, szükségleteinek felismerése hiányában pedig könnyebb duzzogni és sértésként megélni egy visszautasítást, mint elfogadni.