Ti gondolkodtatok mar igy vkirol akibe szerelmesek voltatok hogy: ha enyém nem lehet másé se legyen?

Én nem így gondolkozom, de sajnos volt egy ilyen lánnyal közeli tapasztalatom.

21-22 évesek voltunk. A kiszemeltemre hajtott (nagyon látványosan és kínosan), és 3 év után se látta be, hogy nem kell a srácnak.

Nekem is sokszor keresztbe tett (egy helyen tanultunk, közös barátokkal, de más városban laktunk mindhárman), így nem jöttem össze a fiúval, aki végül talált egy falubeli lányt, aki ellen a nem tudott mint tenni az a kis perszóna (pedig még akkor is nyomult).

Bár elégé szíven ütött, hogy a srác mással van, de elfogadtam a döntését, mert megérdemli a boldogságot, még ha nem is az én oldalamon találja meg.

A kis hárpia meg azóta is egyedül van, a saját mérgében fog megfulladni, senkinek nem kell, mert a külsején is látszik, hogy milyen. Soha egy őszinte mosoly nincs az arcán, nem tudja megjátszani magát, hiába próbálja.

Én pedig azóta élem az életem, tovább tudtam lépni, hiszen, hogy a sors nekem mást utat szánt. :)