Reális az a félelem, hogy férfiként azért nem merek külföldre költözni, mert nem fogok kint találni nőt?

Vágyok ki külföldre, vágyok a jólétre, vágyok a magas bérekre, vágyok a fejlettségre és a kultúrára, vágyok mindenre ami külföld, és beszélek is 2 idegen nyelvet. Az egyetlen félelmem, amit sokan hangoztatnak, hogy bizony külföldön a nők szemében csak egy balkáni vendégmunkás leszek, egy utolsó senki, és ezért nehezebb is lesz barátnőt találni, mint itthon. Még akkor is ha egyébként nem alja munkát mennék végezni, hanem szakemberként, diplomával, multi céghez.

Ha a valós tapasztalatokból indulok ki, akkor viszont ez a félelem alaptalan. Sok ismerősöm él már kint külföldön és ha most csak a férfiakat nézem, akkor azt lehet mondani, hogy aki itthon is sikertelen volt a nőknél világ életében, az kint is az maradt. Viszont aki itthon jó volt a csajoknál, az talált külföldi nőt is, és sokan már vegyes házasságban is élnek egy teljesen külföldi gyökerekkel rendelkező nővel (még csak nem is olyannal, aki szintén bevándorló). Persze olyan is van aki lengyel, litván vagy hasonszőrű kelet-európai bevándorló nővel találtak egymásra.

Mégis a közvéleményben, ha megkérdezem az átlagembert erről, akkor nagy a cinizmus, hogy kint ilyen-meg olyan senki leszek, és magányos. Ezen a félelmemen kívül semmi sem tart itthon. Nem szeretem ezt az országot, a kelet-európai rossz életszínvonalat, nem szeretem az itteni emberek mentalitását és a negatívizmust, presszimizmust, korrupciót meg semmit. Csak ettől az egytől félek.

Nektek mi a tapasztalatotok erről? A félelem megalapozott?