Mennyire normális a gondolkodásom, hogy azért nem zavar, hogy örökké szűz leszek és sosem lesz csinos barátnőm, mert tudom, hogy aki most élvezi az életet az is megfog egyszer halni?

Nekik volt egy jó, boldog életük és utána meghalnak.

Neked volt egy $z@r,megkeseredett életed és utána halsz meg. Tényleg tök ugyanaz. Beteg gondolkodás mód. Súlyos mértékű irígységet és beletörődést látok. Mindenki a SAJÁT életéért felel. Hogy te elb@$zt@d a sajátod és cserébe az vígasztal hogy "azok is meghalnak" az sokat elárul az önértékelésedről.

Nem muszáj kapcsolatban lenni. Szerintem tőbbre mennél a beletörődést illetően, ha nem irigykednél, hanem inkább nem foglalkoznál a csinos nőkkel. Mégis minek? A saját komplexusodat vetíted ki ezzel. Nem kötelező csinos nővel kapcsolatban lenned, ezért értelmetlen az, hogy “kifogásokat” keresel arra, ami nem a te ügyed.

Ha pl. én egy gyönyörű művészi kiállító terembe mennék, ahol szebbnél szebb festményeket nézegethetek, akkor gondoljak arra, hogy egyszer majd úgyis felgyújtja valaki azt az épületet, és elpusztul mind, csak mert nem vihetek haza egyet ezekből a festményekből?

Elég szomorú, hogy valaki nem tud közömbösen elmenni egy nő mellett úgy, hogy közben ne támadjanak negatív gondolatai, ne kapja el a szingliség okozta komplexus.

Nem kell kevesebbnek érezd magad attól, hogy nincs csinos barátnőd, de senki sem kíváncsi a kifogásaidra sem, mivel ezt nem várják el tőled. Tehát ezzel csak méginkább érezni fogják azt, hogy mennyire nyomasztó számodra, hogy ezzel kell nyugtasd magad:)

A gondolat ebben a formában puszta önvigasztalás. De ha hajlandó vagy mélyebbre gondolni, akkor lehet létjogosultsága.

Tedd fel a kérdést: mitől lesz értelmes egy élet? Mikor tudod azt mondani, hogy nem voltál itt hiába?

A ma divatos (média)válasz ez: minél többet kufircoltál, buliztál, élvezkedtél, annál értékesebb volt az életed. De azért ne már! Szerintem az ember ennél sokkal többre hivatott, mint hogy csak az ösztönei kielégítésének éljen.

Szerintem azért vagyunk itt, hogy meghaladjuk önmagunkat, hogy képesek legyünk csiszolni a saját személyiségünket, hogy jobban megértsük az élet működését, közelebb kerüljünk a végső igazságokhoz. Ezt persze nem zárja ki az, ha valaki megmerítkezik az élvezetekben. De az sem vezet oda, ha valaki csak az ösztönkielégítésnek él. Nem véletlen, hogy a nagy gondolkodók és a különböző vallások prófétái is mindig elvonultak a világ elől, ha meg akartak világosodni. Ha a vágyaidon felül tudsz emelkedni, az is egy fontos élettapasztalat. Ha meg vagy fosztva valamitől, annak az emelt fővel viselése is hozzásegíthet a fenti célhoz. És ha az elmének, a szellemnek, a léleknek élsz (tehát azoknak a dolgoknak, amelyek nem múlandóak, mint a fiatalság és testi szépség), akkor valóban csak szánakozva mosolyogsz azokon a tévelygőkön, akik kizárólag a nemi szerveik után mennek. És neked még akkor is a birtokodban lesz valami fontos, mikor amazok már mindent elveszítettek.

#5: "Szerintem a párkapcsolat olyan dolgokat ad( hát), amit érdemes átélni,"

Ha valakinek esélye sincs ezeket a dolgokat megtapasztalni, átélni, az mentálisan belebetegedhet a fentiek hiányába (lásd a kérdezőt).