"Majd lesz valakid", "mindenkinek eljön a sajátja". Mikor fejezik be a közhelyek ismételgetését?

Ha teszel érte, akkor lesz is, mert csak rajtad múlik. De kinek kellene egy mentális beteg..?

(Amúgy egy másik mentális problémással akár össze is jöhetnél)

Szóval jahh, mindenkinek vannak elvárásai, senki sem akar egy pl energiavámpírt maga mellett

Ezzel azt akarják elérni, hogy sose add fel a reményt. Mert ha azt feladod, akkor aztán tényleg baromi nehéz lesz. Próbálnak optimizmusra, derűlátó szemléletre biztatni - ezzel akarnak beléd motivációt önteni. Ha huzamosabb ideig csak azt hallanád, hogy "úgyis egyedül fogsz megpusztulni", "sose lesz senkid", akkor egy idő után megzuhannál és padlóra kerülnél, elhiszed?

A reménynek meg kell lenni mindig, az tartja az emberben a lelket egy nehezebb helyzetben.

Biztatni akarnak, akkor is, ha nem gondolják komolyan. Ez amolyan társadalmi beidegződés. Könnyebb és kényelmesebb így lerendezni a dolgot, mint komolyan segíteni (amiről nem is tudják, hogy szeretnéd-e egyáltalán).

Ez hasonló mint az:

- üzenem Klárinknak, hogy jobbulást

- add át Pistinek az üdvüzletem

- mindenképpen keresni foglak

féle mondatok. Közben Klári egészségügyi állapota egyáltalán nem érdekli, magasról tesz Pistire, és szinte biztos, hogy többet nem fogsz róla hallani.

A Kerdezohoz hasonlo no vagyok, annyi kulonbseggel, hogy en tudatosan akartam egyedul maradni, es nincs mentalis problemam. En is utaltam ezeket a kerdeseket, es nem motivaltak, hanem cseszegetesnek ereztem. Engem jobban elgondolkodtattak az oszinte beszelgetesek, mint ezek a kerdesek.

En karriert epitek, epitettem (ezt en magam nem ereztem annyira, sokkal inkabb az anyagi biztonsag motivalt), es lassan 35 eves leszek. Egyre kevesebbszer kapom mar meg ezt a kerdest, kezdik elfogadni, hogy en igy szeretnek elni.