Normális ez az érzés a lányok felé?

>Tudom, hogy nekem soha sem lehet párkapcsolatom

>Sajnos nekem nem lehet sohasem párkapcsolatom

>Nekem azért nem lehet párkapcsolatom mert

Ez nyilvánvaló önvédelem, megpróbálod elhárítani a saját felelősségedet, és úgy beállítani, mint valami tőled független dolgot, amibe neked nincs beleszólásod. De, sajnos van, rajtad múlik. Ha elfogadod, hogy alkalmatlan vagy, az csakis és kizárólag a te döntésed, te teszed magad azzá.

Mi lenne, ha vállalnád a felelősségedet, megpróbálnád megérteni a gátlásaidat és problémáidat, megtanulnád kifejezni azokat és megnyílni, aztán túllépni rajtuk? Nem a lányok miatt, nem a párkapcsolat vagy a szex miatt, hanem elsősorban saját magad miatt, hogy olyan embernek tudd tekinteni magad, aki igenis képes vonzó értékeket felmutatni.

Az, hogy közömbösek számodra, nem feltétlenül rossz. Ők is csak olyan emberek, mint a többiek. Szerintem az sokkal rosszabb, amikor valaki lépten-nyomon azt hiszi, hogy szerelembe esik, az a legnagyobb ostobaság.

Nálam is pont így van csak annyi különbséggel hogy én 40 vagyok, bár ha jól visszagondolok akkor ez így volt eddigi életem során.

Valószínű azért mert nagyon sok hobbim van és ezeket többre értékelem minthogy egy nővel vesződjek.

"És hogyan próbáljak meg túllépni a gátlásaimon? "

"Hiába olvasnék el önfejlesztő könyveket úgy gondolom semmit sem érnék el vele."

Esetleg megpróbálhatnál mégis elolvasni egy-két ilyen témájú könyvet. Úgyse jársz el sehova, az egyetemet se kezdted el, időd tengernyi. Mielőtt eldöntöd magadban, hogy a könyvek nem érnek semmit, előbb talán próbáld őket elolvasni. Azt sem tudod, mit írnak benne, honnan tudod, hogy nem használható? A hozzád hasonlóak számára készült, csak van valami alapja, nem gondolod? A könyvolvasáshoz még csak társaságba menned sem kell.