Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért baj, ha elvárom egy 30 éves férfitól, hogy valamit mutasson fel?
Rendre megkapom, hogy anyagias vagyok. Általában a sikertelen emberektől kapom ezt a jelzőt. Nem értem, hogy miért van azzal gond, ha elvárom, hogy egy férfi 30 éves korára érjen el valamit az életben? Nem nagy dolgokra gondolok, de legalább azt, hogy
1. van rendes munkája, szakmája
2. esetleg addig tanult, képezte magát, nyelvet tanult
3. vett hitelre egy lakást, vagy egy autót
Számomra az olyan férfiak, akik csak otthon ülnek és várják a csodát, szóba sem jöhetnek, hiszen aki az iskolából kikerülve 10 év alatt sem ért el semmit, attól mi várható a jövőben? Rendre ilyen 30-as férfiakkal találkozom, akik nagyon elő tudják magukat adni, szépen fel vannak öltözve, de otthon laknak anyukával és még életükben nem tettek félre egy forintot sem, minden hétvégén buliznak és isznak. Egy ilyen férfival én nem látom a jövőt, lehet akármilyen rendes, de nem én szeretném megváltoztatni.
Hol vannak a normális, életképes, önmagukat eltartó férfiak???
Alapvetően, azokkal az elvárásokkal semmi baj nincs amiket felsoroltál.
A 3. pont is még rendben van, ennyi idős korra azért egy saját autó már minimum.
A saját lakás már azért nem olyan egyszerű mint ahogy elképzeled.
30 éves korra annyit összegyűjteni, hogy egy erős önerő összejöjjön, ahhoz igen jó munkahely kell, és/vagy hátszél.
Továbbá, egyedülállóként lakáshitelt megigényelni, és megkapni... hát, ahhoz tényleg iigen-igen jól kell keresni.
De ahogy látom az eddigi hozzászólásokat, reakciókat, csak kilyukadtunk oda hogy a saját lakás a mérvadó, alapvető elvárás.
Ez azért egy igen nagy dolog, amit 30 éves korra elérni bizony igen nehéz.
De legyen hozzá szerencséd, te dolgod hogy milyen elvárásokat állítasz fel, csak és kizárólag a te életedet befolyásolja ez. Ha ezzel az elvárással szűkíted a kört, a te döntésed, legyen hozzá szerencséd, találj olyat aki megfelel.
A te lakásodat egyébként saját kétkezi munkádból teremtetted? Ha igen, gratulálok hozzá, úgy reálisabb az ilyen irányú elvárásod.
Itt valóban nem az elvárásokkal van a baj. A szűrés módja a problémás. "Ha nem értél el annyit, mint én, akkor egy semmirekellő vagy" ha így kommunikáló le kérdező, azt úgy hívják, hogy farokméregetés. A nőknek az meg nincsen, ha jól tudom. Asztal amire még valamit le kell tenni, az a bizalom kéne, hogy legyen és a másik megismerésére való szándék, a gyengébbek kedvéért egy randi meghívására mondott igen, aztán ott mesél a másik magáról, lerakása az asztalra és felmutatásával dolgokat. Aki úgy áll ehhez, hogy lássuk egyáltalán érdemes vagy-e arra, hogy szóba álljak veled, azt értelemszerűen ignorálnád az esetek döntő többségében, nem kell ezen megsértődni.
31/f
Ez akkor korrekt, ha cserébe te is hasonló súlyú, értékű, jelentőségű dolgokat tudsz "felmutatni". Természetesen nem csak anyagi dolgokról van szó, szóba jöhet bármi, a lényeg az, hogy kölcsönös legyen a dolog. Elvársz dolgokat, amikért cserébe te is nyújtasz valamit.
Plusz, remélem, hogy ennél kicsit flexibilisebb vagy, és figyelembe veszel még egy sor tulajdonságot, ami a hosszú távú kapcsolathoz kell.
Rengeteg olyan ember van Magyarországon, aki igenis tanult, nem csak hobbiból járt iskolába, aki szeretne dolgozni (és ha lehet, nem éhbérért), de rohadt nehezen alakul ki neki bármi is, és nem a saját hibájából. Én is rengeteg helyen próbálkoztam, míg sikerült olyan, amit tényleg szerettem volna, és addig is elvállaltam sok mindent, hogy legalább munkaviszonyom és valamennyi pénzem legyen. És sajnos sok olyan tanult és értelmes ismerősöm van, akinek szintén hosszú évek kilincselése után jött össze valami, vagy éppen az ország elhagyására kényszerült, vagy netán állhat a szalag mellett napi 10-12 órát vagy még többet, és nem azért, mert buta lenne, vagy mert nem akar ennél többet/jobbat. Vannak az országnak olyan részei, ahol legfeljebb ennyi jut, és nincs mindenkinek pénze/lehetősége, hogy egy jobb élet reményében elköltözzön egy méregdrága albérletbe, amit alig tud fenntartani a fizetéséből.
Az önképzés, nyelvtanulás megint részben függ az anyagi lehetőségektől, részben attól, hogy hol élsz. Ha pl. egy kis faluban vagy kisebb városban, ahol semmi nincs, onnan nemigen fogsz beutazgatni egy nagyobb városba nyelvtanulás céljából, ha anyagilag nem vagy éppen rózsás helyzetben.
A hitelre való vásárlást lehetőség szerint el kell kerülni, másrészt meg ha valakinek nincs stabil anyagi helyzete, miből fogja fizetni a törlesztőrészleteket? Netán vigyék el mindenét, mert csak attól lesz ember, ha lakása/kocsija van? És melyik városban vegyen magának lakást, ha még azt sem tudja, hogy ott kap-e munkát (ha pillanatnyilag nincs neki)?
És egyébként ahhoz, hogy te 22 évesen önálló lehess, mennyit tettek hozzá a szüleid, a családod? Nem hiszem, hogy mindent te teremtettél magadnak a semmiből.
"Hol vannak a normális, életképes, önmagukat eltartó férfiak???"
Szeretem az ilyen kérdéseket. Tudod miért nem találsz ilyet magadnak? Mert van jobb választásuk nálad. Ha téged csak ilyen "nyomik" választanak, ahogy írod, akkor te sem vagy különb náluk, csak annak képzeled magad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!