Amikor nektek kapcsolatotok lett, tudatosan, "görcsösen" kerestétek a szerelmet, vagy mindig derült égből, váratlanul jött?

Szerintem ez nem csak a könnyedségrõl, vagy a nehézségrõl szól. Aki keres, abban általában megfogalmazódnak elvárások, így nehezebb neki, de neki megéri a nehézséget. Másnak ahhozképest “ahogy esik úgy puffan” szerūen megy, biztosan nincsenek elvárásai ilyen esetben, nyitott bármilyen kapcsolatra.

Szokott a semmibõl pottyanva is kialakulni, de azt nem föltétlenül értékelem túlzottan. Bár biztos vannak olyan szerencsés egyedek, akiknek így alakulnak ki ideális kapcsolataik.

"Másnak ahhozképest “ahogy esik úgy puffan” szerūen megy, biztosan nincsenek elvárásai ilyen esetben, nyitott bármilyen kapcsolatra."

Szóval ha nem vagyok fent társkeresőn, nem rohangálok görcsösen a másik nem után, akkor nincsenek elvárásaim?

Ez érdekes. :D

Pont, hogy nem vagyok nyitott bármilyen kapcsolatra, viszont ha lazán ismerkedek emberekkel, akkor meg tudom ismerni a valódi énjüket, mielőtt beléjük habarodnék, és tudok dönteni, hogy megfelel-e. Nem az megy, hogy randin teszi a szépet, én meg benyelem minden dumáját, aztán vagy úgy van, vagy nincs..

Szerintem sokkal jobban lehet szelektálni, ha nem erőlködik az ember.

Igen, így lett ideális kapcsolatom. Épp azért, mert nem ráakaszkodtam az első kicsit is szimpatikus illetőre, hogy nekem kapcsolat kell, hanem hagytam időt magamnak, és szép lassan kiismertem a páromat, és utána szerettem bele.

#13 “nem erõlködik az ember”

Ebben egyetértek, sõt én is errõl írtam egy korábbi válaszban, erõlködni semmiképp sem kell. Szerintem ez csak fogalomzavar. Ki hogy értelmezi a “keresést”. Szerintem, ha nem randizol, csak ismerkedsz, szemügyre veszed az embereket, az is keresésnek számít. A “derūlt égbõl” helyzetet sokan inkább úgy képzelik, hogy hirtelen valaki elkezd udvarolgatni nekik. Szerintem.

#15

Én úgy értelmezem a "nem számítunk rá"-t, mint ahogy pl nekem is lettek kapcsolataim: elmentem egyetemre, jóban lettem a csoporttársaimmal, aztán egyikükkel méginkább jóban lettem, haverok lettünk, majd összejöttünk.

Nem azért mentem egyetemre, hogy majd ott jól összeszedek valakit :)

"Összefújt minket a szél".

Minden ismerősöm kb így talált párt, minden barátomnak/barátnőmnek úgy van kapcsolata, hogy volt iskolatárs, ilyesmik, szüleim is középsuliba együtt jártak, nagyszüleim egy munkahelyre kerültek, stb.

Nem ismerek olyanokat, akik így "na elmegyek bulizni mert ott hátha összehozok valami kapcsolatot" vagy "na felmegyek tinderre és onnan szerzek valakit", szóval olyat, aki kapcsol valamit az agyában, hogy "én mától párt keresek"... Na jó, az exem tinderezget kb 3 éve, volt pár rossz randija és ennyire jutott.

Mindenki más csak éli az életét, aztán ha megismerkedik olyannal akivel el tud képzelni kapcsolatot, akkor lépnek, ha nem talál ilyet, akkor él tovább, aztán egyszer majdcsak lesz valami :D

"Másnak ahhozképest “ahogy esik úgy puffan” szerūen megy, biztosan nincsenek elvárásai ilyen esetben, nyitott bármilyen kapcsolatra"

Már hogy ne lennének elvárásaim? Ez valami nagyon kifacsart logika. Magas az önismeretem, tudom, mire van szükségem egy kapcsolatban, mit várok és mit tudok nyújtani és ezerszer inkább vagyok addig egyedül, mint valaki olyannal, akivel nem klappol minden fontos dolog. Ettől függetlenül nem kerestem társat sosem, rengeteg embert ismerek és sok új embert is megismerek általában a mindennapokban, teljesen lazán állok a dologhoz, megismerem az illetőt, mielőtt beleugranék bármibe. És ahogy a 13. válaszoló, nekem is pont így jött össze az ideális kapcsolat.