Amikor nektek kapcsolatotok lett, tudatosan, "görcsösen" kerestétek a szerelmet, vagy mindig derült égből, váratlanul jött?

Én, kerestem, pincében, padláson, kilátó tetején, de sehol nem találtam. Egyszer csak úgy, ott volt előttem, egy ócska villamos megállóban. Éltemben, ez az egy ami szerelem. Előtte lévő kapcsolataim, csak azért voltak, legyen kéznél mindig odaadó punci.

A legutolsónál : 1 évig nem érdekelt,rá se néztem,nem beszéltünk,aztán hirtelen bekattant valami :)

Nekem pedig mindkettõre volt példa. De ezért nem ajánlott a rágörcsölés. Szerintem tudatosan is rá lehet lelni, DE görcsölni nem ér.

Amikor kerestem sokkal nehezebb ment minden, amikor " elengedtem" a kérdést és csak éltem az életem, akkor sokkal egyszerűbb volt, és persze általában egyszerre több lehetőséget is dobott az a nagy forgatókönyvíró...

Fantáziáltam csak róla, de nem kerestem. Csak ilyenekről álmodoztam, hogy mit csinálnánk együtt, milyen lennék én párkapcsolatban... Vágytam rá, ee mindig csak majd, majd, még nem állok készen a keresgélésre, még nincs időm, még kell fogynom, még ez meg az... Aztán a semmiből betoppant az életembe egy olyan személy (egy ismerősöm volt osztálytása), aki egyszerűen minden addigi elképzelésem megvalósítására alkalmas volt.:)) Aztán minden addigi tervezgetésem és felkészülésem borult, de ez így volt jó.:)

Mindig véletlen jött, soha nem kerestem.

Soha nem kerestem, mindig a semmiből jött, véletlenül ismertem meg minden páromat, és még maga az ismerkedés se volt soha "erőltetett", mindig lazán ismerkedtünk meg, haverokként, aztán idővel több lett.

Nem kerestem soha, mindig akadt szimpatikus es normalis srac a kozelemben, akivel kapcsolatom lett. A lanyok korul altalaban vannak fiuk, ha nem is normalis eppen egyik se, elobb-utobb akad olyan is.